Természetkalendárium
Ősszel hatalmas csapatokban lepik el a határt a varjak. A friss szántáson bogarásznak, férgeket, rovarokat keresgélnek naphosszat. de egyre gyakrabban találkozunk velük a városi Parkokban, temetőkben, sőt kukák környékén is. Miért? És honnan lettek egyszeriben ilyen sokan?
Ősszel gyakran húz el felettünk az égen egy-egy lúdcsapat. Könnyű észrevenni, hiszen a ludak még fent a magasban is hangosan gágognak. Egészen különös látvány a vonulásuk azért is – megfigyeltétek? – mert mindig szinte tökéletes V alakban repülnek.
Gyáva, mint a nyúl, fut, mint a nyúl – szoktuk mondani. Valóban gyáva állat volna a nyúl? Tény, hogy az ellenségét nem szokta megtámadni, nem ökleli föl az agyarával, nem rúgja oldalba a patájával, nem fecskendez rá mérget a zápfogából, hisz ilyen védekező eszközei neki nincsenek is.
A nemzeti parkok igazi védelmet nyújtanak a lakóiknak. Minden egyesnek, a veszélyeztetettnek, a kihalás szélén egyensúlyozónak, de még az utolsó fűszálnak is. Mert a nemzeti parkok lényege éppen az, hogy a területét egyetlen egészként védjük és megőrizzük a jövő nemzedékek számára is. Ezért kell különösen vigyáznunk, ha nemzeti parkban járunk.
Hangos az erdő májusban a madarak énekétől. Ilyenkor még javában tart az udvarlás, ki-ki teszi a szépet a választottjának. Aztán az ezerhangú kórus lassan elcsendesedik, júniusban a lakókat már leköti a felelősségteljes, nagy munka, az utódok gondozása. Persze nem mindegyik erdőben van így. Amelyikben nem találnak jó lakást, ott nem telepszenek meg a lakók.
Áprilisban sorban megérkeznek fészkelőhelyeikre a költöző madarak, a gólyák, a fecskék, a hónap végére még a késlekedő szalakóta és a kakukk is megjön. Csak néhány igazán kényelmes vándor marad el májusig, mint a gyurgyalag vagy a sárgarigó. De hogyan találnak vissza a messzi Afrikából, hogyhogy nem tévednek el a hosszú úton a madarak? És amikor elköltöznek ősszel, honnan tudják, hogy merre van Afrika!
Tavasszal amint langyosodni kezd a levegő, melegszik a föld, előbújnak téli rejtekhelyeikről az apró rovarok, bogarak, hangyák, lepkék. Ébred a rovarvilág. Citromlepkék és nappali pávaszemek sütkéreznek az elsőként kinyílt tavaszi virágokon, a hangyabolyok feketéllenek a napsugarakat élvező, melegedő hangyák tömegétől, a serkedő fűszálak közt bogarak sietnek. Zsong-bong az erdő és a mező a gyűjtögető méhek ezreitől.
Télen kevés nálunk a hazai gyümölcs. Ilyenkor gazdagítják a választékot igazán a kellemes ízű, értékes vitaminokat tartalmazó déligyümölcsök. Mi kerülhet ezekből a kosarunkba? A piac kínálata egyre nagyobb.
Január a leghidegebb hónap nálunk, ekkor legzordabb a tél. A Déli-sarkvidéken, az Antarktiszon viszont most van nyár, most költenek a pingvinek és cseperednek a fiókák. Pedig ott ilyenkor, nyáron sem süt hétágra nap, a hőmérő higanyszála még a tengerpart mentén is alig emelkedik nulla fok fölé. A pingvinek azonban ennek a leghidegebb, legszárazabb, legszelesebb és legsötétebb földrésznek a lakói, ők itt szeretnek és itt tudnak élni.
A nyáron szorgos munkásaink télen vendégeink a kertben. Ahogy hidegszik az idő, leesik az első hó, egyre több madár keres védett helyet, menedéket a házak körül, kertekben, parkokban. Gyakran nagy csapatokba verődnek és ellepik a bogyókkal, magokkal teli fákat, bokrokat és az etetők környékét. Cinegék, zöldikék, tengelicék most jól megférnek egymás mellett, holott nyáron mindegyikük egyedül védte a saját fészkét és környékét.
4. oldal / 14