Sorozatunk befejező része több szempontból is rendhagyó. Az eddigiekkel szemben most ugyanis csak egy találmányról lesz szó, de csavartam is egy nagyot a dolgon, és ezt a részt maga a találmány, pontosabban annak két verziója, a ChatGPT és a Google Gemini írta.
Egy erdő a betondzsungel közepén? Szép gondolat! – mondja a mesében az apuka. A gondolat Ábeltől, a fiától származik. Ábelnek nagyon hiányzik a régi otthona, az almafás kert Láng mókussal és az öreg kutyával, nagymamáék, a régi barátai, a régi iskolája, ami egy igazi erdő mellett állt.
Vajon mi lehet az az átok? Ráadásuk ötezer éves! És ki lehet az utolsó dzsinn? Talán Satnyácska, aki a meserészletben csak úgy egyszerűen sétálgat a levegőben? Sok fura és ijesztő dolog történik addig, amíg a könyvben mindez kiderül.
Nálatok laknak állatok? Ha nem is üvegbékák – azok a trópusi és szubtrópusi erdők, folyók lakói –, hanem mondjuk macskák, kutyák, tyúkok, kakasok az udvarban, malacok az ólban, vakondok a kertben, lepkék, tücskök, bogarak a parkban, nyulak, rókák a mezőn.