Kalandozás az időben
Nagy fordulattal járt Európa történetében Konstantin császár döntése, aki a sok üldözés után végre engedélyezte az új vallás, a keresztény hit gyakorlását. Alig fél évszázaddal később pedig már a kereszténység volt az addig sokistenhitű rómaiak hivatalos vallása. A Római Birodalom nyugati fele hamarosan összeomlott, és Európában sok kisebb-nagyobb királyság alakult. A formálódó új országok miközben a kereszténységet, úgymond, megörökölték, a régi római hagyományokból is sokat merítettek.
Ha belelapozunk Az Ezeregyéjszaka legszebb meséinek gyűjteményébe, különös világ tárul elénk. A sivatag homokjából előbukkanó városok, a csillagos ég s az emberi test titkait fürkésző tudósok, a messzi távolba utazó kereskedők és a mélyen vallásos harcosok története mind egy régi arab világról regélnek.
Sok nép megfordult az Ibériai-félszigeten, míg az állam, Spanyolország megszületett. Legelőbb az ibérek érkeztek, a félsziget is róluk kapta a nevét.
Régi időkre nyúlik vissza a francia nép története. Az ősök között ott találjuk a gallokat és a rómaiakat, majd az őket legyőző frankokat. A gallok kelta törzsek voltak. Jórészt a mai Franciaország területén életek, mígnem a rómaiak nagy hadvezérükkel, Julius Caesarral el nem foglalták a földjüket, így a Római Birodalom alattvalói lettek.
Ha mesélni szeretnénk a Brit-szigetek, köztük Nagy-Britannia régmúltjáról, sokféle népről kellene szólnunk. Hiszen az európai szárazföldtől északnyugatra fekvő szigeteken ugyancsak sok nép megfordult, hosszabb-rövidebb időre megtelepedett a korai századokban.
Ha van olyan nép a történelemben, amelyet a kalandvágy tett híressé, akkor azok biztosan a vikingek. A mai napig sok könyv, képregény, film és rajzfilm szól ezekről a merész emberekről, akik egyszerre voltak bátor harcosok, vakmerő felfedezők és ügyes kereskedők.
A Római Birodalom évszázadokon át növekedett, terjeszkedett az ókorban, aztán a nagy népvándorlások hatására a nyugati része egyszer csak mégis összeomlott. Nem úgy a keleti fele, amit Bizánci Birodalomnak nevezünk, s ami ezután is még egy bő évezreden át tovább élt, sőt virágzott.
Mióta világ a világ, az emberek gyakran felkerekednek és útnak indulnak, hogy jobb, biztonságosabb helyet, kedvezőbb életkörülményeket találjanak az addigiak helyett. Családok, közösségek veszik a vándorbotot, de földrészünk, Európa múltjában volt olyan időszak is, amikor egész népességek vándoroltak rajta keresztül-kasul új hazát keresve.
Amikor a legendás felfedező, Kolumbusz Kristóf hajóival útnak indult az Atlanti-óceánon, az volt a célja, hogy gyors utat találjon Európából Indiába. Arra nem számított, hogy egy addig ismeretlen, új földrészre jut. A lakókat, akikkel az óceán túloldalán találkozott, rögtön el is nevezte indiánoknak, azaz indiaiaknak, hiszen úgy hitte, Indiában jár. Még nem tudhatta, hogy a földrészen egy háromezer éves kultúrát is találnak majd az utána jövők, a maják birodalmát.
A sárkány fontos szereplő a kínai kultúrában. Egyszerre jelképezi a hatalmat és a bölcsességet, az erőt és a jó szerencsét, a gazdagságot. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a sárkány szimbolizál mindent, ami a régi kínaiak számára fontos volt, de a maiaknak is az.
1. oldal / 2