Sok nép megfordult az Ibériai-félszigeten, míg az állam, Spanyolország megszületett. Legelőbb az ibérek érkeztek, a félsziget is róluk kapta a nevét.
Később az őslakosság rokonságba keveredett, jórészt összeolvadt az újabb bevándorlókkal, a keltákkal, akiket Európa ókori népei között már nem egyszer emlegettünk. A tengerparti vidékeken különféle hajós kereskedőnépek alapítottak városokat, így a föníciaiak, akik állítólag sok nyulat láttak errefelé. A föníciaiak nyelvén az i-shpania annyit jelent, hogy a nyulak földje. Ezek a kiváló hajósok talán maguk sem gondolták volna, hogy a későbbi spanyol nép és az országuk neve (España) tőlük származik majd. Az ókori világ legnagyobb birodalmának hódítói, a rómaiak aztán ugyancsak megjelentek a félszigeten, s az őslakosok a Római Birodalom alattvalói lettek. A rómaiak utakat és városokat építettek, nyelvük és kultúrájuk fokozatosan a helyiek életének részévé vált. A rómaiak latin nyelve lett az alapja a későbbi spanyol nyelvnek.
A mór hódítók
A nagy népvándorlások idején a messziről jött vizigótok alapítottak királyságot s jelentősen hozzájárultak a keresztény hit megerősítéséhez a félszigeten. Majd a tenger felől egy újabb nép, a mór vetette meg lábát a partokon, s hozzákezdett a félsziget meghódításához. A mórok vagy nyolcszáz éven át osztoztak a területen az olyan kis keresztény királyságokkal, mint Asztúria, Aragónia, León és Kasztília. Arab és afrikai népekként iszlám vallásúak voltak. Kezdetben békében megfértek a keresztény őslakókkal. A helyiek sok dolgot megtanultak és átvettek tőlük. Az arab zene, művészet, szokások számos emléke máig fennmarad Spanyolországban. Hanem amikor a keresztények hitükben megerősödtek, mindinkább összefogtak a mórok ellen, s hosszú harcok, több évszázadon át húzódó küzdelem árán végül visszafoglalták tőlük (az ő szavukkal reconquista) a félszigetet. A mórok elűzésével lehetővé vált az egységes Spanyol Királyság megalapítása.
Egy királyi pár
Különös egybeesés, hogy a mórok utolsó bástyáját, Granadát ugyanabban az évben sikerült a keresztényeknek visszaszerezniük, amikor Kolumbusz Kristóf kikötött az Újvilág partjainál. Vagy mégsem lehet véletlen a dolog? Hiszen mindkettőnél jelentős szerepe volt annak, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd, két királyság uralkodója házasságot kötött. Országaikat közösen igazgatva így a mai Spanyolország majdnem egész területének urai lettek. A keresztény hitében buzgó királyi pár minden idegent el akart távolítani az országból. Teljes erejüket bevetették hát a mórok ellen, és kiszorították őket Ibériából. Merész vállalkozásában aztán sok pénzzel támogatták Kolumbusz Kristófot, s ezzel megnyitották az utat az Atlanti-óceánon túli világ meghódítása és a világot uraló Spanyol Birodalom megalapítása felé. Hamarosan Spanyolország lett az akkori Európa legerősebb hatalma.
Katedrálisok, mecsetek, spanyolok, mórok és Európa
A mai Spanyolország sok emléket őriz a népvándorlások és a hódítások idejéből. A mórok az építészetben nagyon kedvelték a geometrikus és a bonyolult arabeszk mintákat. Lenyűgöző példái ennek a ma is álló Alhambra palota Granada városában vagy a nagymecset Córdobában. A keresztények velük versenyezve hatalmas katedrálisokat építettek, amint például Toledóban. A toledói katedrális ma Európa egyik legszebb keresztény temploma. Azokban a régi századokban arab egyetem, híres fordítóiskola is működött Toledóban. Spanyol és zsidó tudósok arab nyelvű szövegekből a saját nyelvükre fordították itt az ókori görögök elveszettnek hitt tudását. A spanyolok sokat tanultak a móroktól s az ő közvetítésükkel az arab tudományokból, művészetből. Az arab tudósok munkái, akár a csillagászat vagy az orvoslás területén elért eredményei, a középkori arab tudomány a móroknak is köszönhetően a spanyol föld közvetítésével terjedt el szerte Európába.