Versek
Mi újság van Északon?
Szél, szél,
messzi szél,
milyen nyelveken
beszél?
Tud-e svédül,
dánul,
norvégül,
ukránul?
Cinege forog a hóban
Ti-ti-ti, ti-ti-ti,
te-te-te, te-te-te,
ilyen az iciri-
piciri cinege.
Szél hegedülget,
húzza erősen,
fák dideregnek
kertben, erdőben.
December kószál,
járja a rétet,
tóban két potyka
tereferélget.
Két liba lépdel,
indul a tóra,
csakhogy üvegből
van már a tócsa.
Két varjú kacag,
hópihe libben,
két nyuszi baktat
hófehér ingben.
December dúl-fúl,
de szíve jámbor,
még kettőt alszunk,
s itt a karácsony.
Meskete
Pockom, pockom,
ne szaladj el,
itt a hátam,
na, pattanj fel!
Sárkány koma,
nem bírod csak
félgőzzel,
inkább szállok
ma sárkányre-
pülővel.
Nyúl
Bokor mögött meglapul,
hosszú fülű barna nyúl.
Keresi már nyúlmamája,
hová lett a nyulacskája.
Váratlanul nagyot ugrik,
puha fűben fel is bukik.
Hemperegne, bukfencezne,
de a répa is jól esne.
Kell hát futni még egy kört,
Messze még a répaföld.
Gyorsan szedi pörge lábát,
s utoléri nyúlmamáját.
A kutya
Jön a kutya
– uhu, uhu –
azt mondja, hogy
– uhu, uhu.
Megkérdeztem:
– Kutyu, kutyu,
mért mondod, hogy
– uhu, uhu?
Azt mondta, hogy
– uhu, uhu.
Jakabnapi aggófű
(Senecio jacobaea)
Sárga ernyőben,
vidáman
– nyílik
napnyelű
virágban.
Júliusi
forróságban
vitorlázik
Anna-bálba.
Magától
magasra
szárnyal,
nem érnéd el
lajtorjával!
Csalogató
Mese, mese, meskete,
gyere ki a rétre,
sárga pitypangkalárist
fonok neked délre.
Mese, mese, meskete,
gyere föl a dombra,
meglessük, hogy délután
táncol-e a bodza.
Mese, mese, meskete,
gyere el a kertbe,
ha meglát, hát elpirul
fáján a cseresznye.
Mese, mese, meskete,
gyere be a házba,
tíz csillagból rántottát
sütök vacsorára.
Áprily Lajos: Tavaszodik
Sáncban a hóviz
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
– mint csibe héjban – kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
„Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”
Tarbay Ede: Hó, hó hó
Hó, hó, hó,
fehér csillagtakaró.
Kucsma ül a lámpán,
bunda házak hátán,
lepedő a réten,
köpönyeg a kerítésen,
foszlik,
porzik,
kavarog a szélben.
Hó, hó, hó,
fehér csillagtakaró.
12. oldal / 13