Tóth Elemér: December

 

Szél hegedülget,

húzza erősen,

fák dideregnek

kertben, erdőben.

 

December kószál,

járja a rétet,

tóban két potyka

tereferélget.

 

Két liba lépdel,

indul a tóra,

csakhogy üvegből

van már a tócsa.

 

Két varjú kacag,

hópihe libben,

két nyuszi baktat

hófehér ingben.

 

December dúl-fúl,

de szíve jámbor,

még kettőt alszunk,

s itt a karácsony.

Fellinger károly: Mákom van

 

Meskete

 

Pockom, pockom,

ne szaladj el,

itt a hátam,

na, pattanj fel!

 

Sárkány koma,

nem bírod csak

félgőzzel,

 

inkább szállok

ma sárkányre-

pülővel.

Nagy Laura: Erdei barátaink

 

Nyúl

 

Bokor mögött meglapul,

hosszú fülű barna nyúl.

Keresi már nyúlmamája,

hová lett a nyulacskája.

Váratlanul nagyot ugrik,

puha fűben fel is bukik.

Hemperegne, bukfencezne,

de a répa is jól esne.

Kell hát futni még egy kört,

Messze még a répaföld.

Gyorsan szedi pörge lábát,

s utoléri nyúlmamáját.

Tóth Elemér versei

 

A kutya

 

Jön a kutya

   – uhu, uhu –

azt mondja, hogy

   – uhu, uhu.

Megkérdeztem:

   – Kutyu, kutyu,

mért mondod, hogy

   – uhu, uhu?

Azt mondta, hogy

   – uhu, uhu.

Bettes István versei

 

Jakabnapi  aggófű
(Senecio jacobaea)

 

Sárga ernyőben,
vidáman
– nyílik
napnyelű
virágban.

Júliusi
forróságban
vitorlázik
Anna-bálba.

Magától
magasra
szárnyal,
nem érnéd el
lajtorjával!

Tóth elemér versei 

 

Csalogató

 

Mese, mese, meskete,

gyere ki a rétre,

sárga pitypangkalárist

fonok neked délre.

  

Mese, mese, meskete,

gyere föl a dombra,

meglessük, hogy délután

táncol-e a bodza.

 

Mese, mese, meskete,

gyere el a kertbe,

ha meglát, hát elpirul

fáján a cseresznye.

 

Mese, mese, meskete,

gyere be a házba,

tíz csillagból rántottát

sütök vacsorára.

 Tündérkert virágai - Erdélyi gyermekversek

 

Áprily Lajos: Tavaszodik

 

Sáncban a hóviz

könnyü hajót visz,

füstöl a fényben a barna tető.

Messze határba

indul az árva,

lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben

moccan a rügyben 

– mint csibe héjban – kandin a lomb,

s mintha a róna

kedve dalolna,

úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.

Jól tudom: értem,

értem üzenget a zsenge határ:

„Szíved, a bomlott,

ócska kolompot

hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”

Hóc, hóc katona

 

Tarbay Ede: Hó, hó hó

 

Hó, hó, hó,

fehér csillagtakaró.

 

Kucsma ül a lámpán,

bunda házak hátán,

lepedő a réten,

köpönyeg a kerítésen,

foszlik,

porzik,

kavarog a szélben.

 

Hó, hó, hó,

fehér csillagtakaró.

Ősz

 

Ország – úgy ám – Tikirikitakarak,

országútján csiribiri szamarak,

csillog szőrük, szira, dara szemereg,

csöngettyűznek csigabiga szekerek.

Dióbölcső, mákfejcsörgő

 

Hétrét hajlik

 

Hétrét hajlik a

tóban a nádszál,

lepke a szellő,

mely ma reá száll.

 

Libben-lebben a

szép jegyesével,

illeg-billeg a

tavaszi széllel.