A bambuLó
Milyen furcsa ez a kanca,
ábrázata nagyon bamba,
imbolyog, mint aki spicces,
állva alszik, jaj, de vicces!
Muki régen versenyló volt,
nyugdíj előtt sokat sportolt,
most szunyókál, motyorászik,
álmában tán épp vágtázik.
SzimatoLó
Szimat, az istálló
legfinnyásabb lova
idegentől ételt
nem fogad el soha.
Mindent végigszagol,
akárcsak az ebek,
jó messziről nyerít
annak, akit szeret.
Kölni s parfümillat
idegessé teszi,
a túl szagos lovas
nem felel meg neki.
Szimat ismer engem,
már rég hozzám szokott.
Húsvéthétfőn mégis
az árokba dobott.
Néró és a hóember
Kinn a tanyán kergetőzik,
havat rugdos négy ló,
kisgazdájuk hóembert gyúr,
felfigyel rá Néró.
örömében kettőt nyerít,
odanyargal nyomban,
s a hóember répaorra
foga között roppan.
Nyihahó!
Szomorkodik két lovacska,
unatkoznak télen,
árválkodik kinn a hintó,
s ők csak nézik tétlen.
Istállójuk ablakán át
csudálják – mi potyog? –,
majd hallják, hogy István gazda
csizmasarka kopog.
Nyitja nekik a karámot,
csattan a nagy lakat,
a pacik meg hemperegnek,
kaparják a havat.
Később szánkó elé fogják
a két boldog lovat,
pata koppan, csengő szólal,
s elindul a fogat.
Legelöl a kocsis feszít,
ropog már az új hó,
háta mögött vigyorog öt
pirospozsgás lurkó.
Matyi, a huszár
Matyi huszárruhát öltött,
ló is van alatta,
hosszú tollú a csákója,
s dolmány feszül rajta.
Felharsan a tra-tata-tam,
indul már a vágta,
tapsol Matyi édesanyja,
mikor fiát látja.
Mészely Ilka rajza