Versek
Gúta
Csallóközi város Gúta,
önmagát is felülmúlta,
földvára volt kővár helyett,
megőrzi az emlékezet.
Egy szemtanú sás mesélte:
(ha nem így volt, felel érte).
Tó királya, Béka Péter
vízilencsén szép nejével,
Rézikével éldegélt,
vígan nyelte a legyeket,
s breke-breke-brekekélt.
Gurul a szellő, hempereg,
kópé kölyök-fergeteg:
térül-perdül, láthatatlan,
fürge-pörge porkalapban,
virágmintás abban-ebben,
fűruhában, porköpenyben.
Mit eszik ez a gyerek?
Pörkölt póklábat
gombával, s hozzá
lekváros kenyeret.
Nem akarok iskolába menni!
Folyton csak tenni-venni.
Számolás, olvasás, balett meg miegymás…
Otthon akarok lenni!
Meg kell értenem
Meg kell értetnem a szüleimmel,
de úgy, hogy ne tudják meg,
én már régóta tudom:
az ajándékot nem a
Jézuska hozza.
Őzike
Ugrik egyet, kettőt, hármat
az erdőben, s épp hogy láttad,
nagyon messzi szalad már...
Próbáld meg: tán utoléred,
ha utánaszaladnál.
Sünigyerek
Ha tüske nőne a hátamon,
nem kéne felvennem ezt a ronda,
sárga kardigánt.
Látod, anyu, én megpróbáltam,
de hiába, mindig kiszakad!
Baka
Bakancsban jön
gyalog haza,
a bakai
öreg baka,
vak a lova,
várja, várja,
nyergelje fel
a gazdája.
Nyári képeslap
Jön a nyár a piros hintaján,
nézi, mennyi dinnyét megeszel.
Forr a tej, fő a fej, áll a szél, napleány
szőlőt, szilvát megaszal.
5. oldal / 13