Hétrét hajlik
Hétrét hajlik a
tóban a nádszál,
lepke a szellő,
mely ma reá száll.
Libben-lebben a
szép jegyesével,
illeg-billeg a
tavaszi széllel.
A hold udvarában
Angyalok sürögnek
a hold udvarában,
látom már, látom már,
éppen nagymosás van.
Gyöngyözik az égbolt,
mint a babaszappan,
csillagok pezsegnek,
altató zeng halkan.
Angyalok töprengnek,
lengetik a szárnyuk,
hova teregessék
csillagpor palástjuk.
Szárítókötél lesz
a vén hold sugara,
ruhaszárítójuk
a kócos nap maga.
Madárdal
Pisszeg, korrog
a szalonka,
fázik, éhes,
sok a gondja.
Daru krúgat,
gólya pattog,
nem jutnak, ah,
combfalathoz.
Vadlúd gágog:
– Keszeg sincsen!
Szárcsa rikkan:
– Nincsen itt sem!
Dióbölcső
Dióhéj volt
az én bölcsőm,
dióanyó
adta kölcsön.
Dióbél a
lágy kenyerem,
ha már úgy is
azt szeretem.
Érett mákfej
volt a csörgőm,
elkísér egy
emberöltőn.
Dióbölcső
meg egy pont.
Aludj szépen
kis Botond.
Szélduda
Dudál a szél,
szaladjunk,
nehogy még le-
maradjunk.
Ez a duda
csoda jó,
te vagy, öcsém,
a fogó.
Fuss!
Búzavirág
Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly parányi,
nincs értelme megtalálni.
Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly szemernyi,
haszontalanság keresni.