Mesetár
Történt egyszer, hogy az állatok megelégelték az ember fölényét, és elhatározták, fellázadnak ellene. Az ötlet a lótól származott, akinek különösen sok dolga akadt aznap, mivel az ember szénát takarított be a rétről.
Részlet a Lechner című könyvből
A teremőr lekapcsolta a lámpákat a hatalmas helyiségben, és becsukta maga mögött az ajtót. Hallani lehetett, ahogy kettőt fordult a kulcs a zárban. A pozsonyi múzeum majdnem teljes sötétségbe borult, csak a biztonsági kamerák apró lámpái világítottak.
Az emberek mindig kitalálnak valamit. Például azt, hogy már olyan kisvárosban is, mint ahol Kiskata és Julijul lakik, csuklós autóbuszok járjanak. Sőt olykor még ennél is képtelenebb ötleteik vannak. Mondjuk, hogy a nagymamáék falujába is csuklós autóbusz járjon.
A rozsdás szőrű nádifarkas nyáron gondtalanul élt a maga gazdag birodalmában, nem bántotta sem az embert, sem pedig a jószágot. Ha a sok bitangolás, kíváncsiskodó csatangolás közben korogni kezdett a gyomra, hát halat meg csíkot fogott a mocsárban, vagy kirabolta a víziszárnyasok fészkét, tojással, madárfiókával tömte tele a bendőjét.
Emese azt álmodta, hogy meggyújtja a gyertyákat a karácsonyfán, majd lábujjhegyre állva megigazít egy szaloncukrot a legfelső ágon.
‒ Jó lesz? ‒ kérdezte hátrasandítva.
‒ Kitűnő ‒ nyugtázta Hemperkőc. ‒ Kezdődhet a produkció!
Részlet a Mimi és Liza című mesekönyvből
Szürke nap volt. A szürke eső szürkén hullott a szürke házakra, azok pedig szinte be levesztek a szürke ködbe. Mimi és Liza szürke bérházuk szürke folyosóján üldögéltek és hallgattak. Mimi csukott szemmel nézett valahová az ismeretlenbe, Liza meg érdeklődve figyelte a keskeny hasadást, ami a lábai alatt húzódott végig a lépcsőfokon, míg észrevétlenül el nem tűnt a szürke kőben.
Hova készülsz?
Az ember egész nap szinte csak készül. Reggel készülünk a suliba, szünetben a következő órára, matekon a holnapi dolgozatra, angolon a szavak felmondására, énekórán a népdalversenyre, tanítás után ebédre, napköziben leckeírásra. Ezek mindennapi rövid készülések.
Részlet a Zabaszauruszok első könyvéből
Rilex, a tirex a Dínódombok egyik távoli barlangjában élt, Dínópia világának eldugott kis zugában. Rettenetes méretű fogaival és vérszomjas ábrázatával olyan ijesztőnek tűnt, hogy senki sem mert a közelébe menni. Egyedül Kunyi, a keselyű barátkozott vele, aki Rilex szájában lakott.
Részlet a Kicsi, kisebb, legkisebb című meseregényből
Vakáció, de milyen! Ivett el sem tudta képzelni, hiszen élete első igazi iskolás nyári szünete máris óriási rumlival kezdődött: költözködtek. Igaz, Édesapa elmagyarázta, hogy az új állás miatt muszáj ebbe a távoli és idegen városba sietni, Ivettnek mégis sajgott a szíve, hogy még csak tisztességes istenhozzádot sem mondhatott a kedves, ismerős zegzugokkal teli háznak s az utcának, ahol reggelente cinkos barátsággal kopogott lába alatt a kockakő.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisördög, de olyan butácska és olyan jószívű, hogy még az ördögöknek sem kellett a pokolban. Először csúfolták, lökdösték, végül kiűzték a pokolból. Menjen csak isten hírével, amerre lát.
6. oldal / 17