Meskete
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy legelő. Ezen a legelőn legelészett egy kisbárány és egy egész juhnyáj. A kisbárány nagyon szeretett legelészni. Jó étvággyal harapta a zsenge füvet, kóstolgatta az illatos fűcsomókat, egyik finomabb volt, mint a másik. Észre sem vette, és már egészen messze jutott a nyájtól.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld varangy. A patakpartján lakott egy lapos kő alatt. Ott vackolta be magát még ősszel, amikor hidegre fordult az idő, és ő fázni kezdett. De jött a jó idő, egyre többet sütött a nap, és melegedett a talaj is a patakparton. A varangy kinézett a kő alól.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Abban az erdőben élt egy vaddisznómama a kilenc malacával. A kilenc malac mind vidáman szaladt az anyja után az erdőben, hogy megtanulja, miképp túrja ki a finom falatokat a talajból. Amikor egy-egy ilyen útról hazatértek, olyan szurtosak voltak a malacok, hogy az anyjuk se ismert volna rájuk, ha nem vele együtt járták volna az erdőt.
Élt egyszer egy pocok. A mezőn lakott egy bokor alatt. Napközben élelmet kutatott a környéken, éjszaka pedig olyan mélyen aludt, hogy még azt sem hallotta meg, amikor hatalmas hóviharral megérkezett a mezőre a tél. Reggel aztán kimenni sem tudott a vackából, úgy eltorlaszolta a bejáratot a hó.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Ez a hatalmas erdő akkora volt, hogy három országot is beterített. A szélén állt egy kicsike házikó. A kicsike házikóban éldegélt egy öreganyó.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfarkas. Jött az ősz, fújta a szél a faleveleket. Jó játék a széllel meg a falevelekkel kergetőzni. És míg kergette őket, a kisfarkas jó messzire elkószált a falkájától. Mire észrevette, hogy eltévedt, a nap már lemenőben volt. A kisfarkas megijedt. Mi lesz vele éjszaka, ha nem talál haza?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri-piciri kis egér a falu szélén egy pajtában, annak is a legsarkában, egy picike kis egérlyukban. Nem sok vizet zavart ott ez a kis egér. Szerényen éldegélt, néha elrágcsált egy-egy búzaszemet valamelyik lyukas zsákból, de csak a csúnyábbakból, és csak módjával, igazán nem csinált nagy kárt.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kuvik. A kert végében lakott egy fenyőfán. Napközben a fa odvában szunyókált. Csak éjszaka hallatta a hangját, de akkor nem fogta vissza magát. Rikoltozott órákon át.
Egy csöndes júniusi este történt, hogy a macska sétára indult. Nem volt ebben semmi különös, minden este körbesétált a környéken, csak hogy megnézze, mi újság. A séta végén aztán, ahogy odaért a nagy tölgyfához, szokásosan leheveredett a fa tövébe.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismalac. A faluvégen lakott, az utolsó ház hatalmas kertjében, pont a kukoricás mellett. A malacka nagyon szerette ezt a kertet. Volt benne mindenféle érdekes: szőlő, barackfa, szilvafa, ribizlibokor, galambok, tyúkok meg egy kakas is. A tyúkokkal meg a kakassal nagyon szeretett a kismalac beszélgetni mindenféle dologról, a galambok elmesélték neki, mi hír a faluban, de barátai voltak a kertbe gyakran ellátogató méhek és darazsak is.
2. oldal / 5