Meskete
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis cickány. Itt éldegélt a csipkebokor alatt. Egy szép estén, amikor kidugta az orrát a bokor alól, hogy szokásos körútjára induljon, furcsa dologra lett figyelmes. Az égen épp kelt föl a hold.
Volt egyszer egy hagymácska. A kert egyik ágyásában aludta édes álmát. Nagyon mélyen aludt, talán még álmodott is. Ám egyszer csak felriadt.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tojás. Ment, mendegélt az úton ez a kis tojás, s találkozott a tejjel.
A Kopasz-hegyen állt két fenyőfa. Nem volt hát teljesen kopasz a hegy, de mégis ez volt a neve. A két fenyőfán lakott egy-egy hóbagoly. Tudod, milyen a hóbagoly? Ó, gyönyörű! Fehér a tolla, mint a hó, és sárga a szeme.
Mikulás Lappföldön lakik, ezt mindenki tudja. December 6-án, a névnapján minden évben innen járja be a világot, és ajándékot visz a gyerekeknek. Szánját rénszarvasok repítik a nagy úton.
A süncsalád egy szép őszi reggelen arra ébredt, hogy az almafa alja a kertben terítve van piros almával. Elhatározták, hogy összegyűjtik az almákat. Lesz finom ennivaló a szűkös napokra a kamrában.
Élt egyszer a hatalmas tengerekben egy bálna. Amikor megnőtt, anyuka lett, és született neki egy kisfia, Jónás. A kisbálna együtt úszkált az anyukájával meg a többi bálnával és bálnagyerekkel a mély vizekben északról délre, keletről nyugatra, éppen amerre finom ennivalót találtak.
Egyszer volt, hol nem volt, a Fő utcán túl, a Kis Erdőn innen, a piros kerítés mögött élt egy kis fekete kutya, a neve Zokni.
Volt egyszer egy kisfiú, aki a nagyszüleivel élt. Apja-anyja már rég meghalt, ezért a nagyszülők nevelték őt. A fiúcska hamar, már kilencéves korában megtanult halászni.
Mondják, hogy Karh földjén élt egy jámbor remete. Egyszer megszállt nála egy vendég. A remete datolyával kínálta.
4. oldal / 5