Biztosan hallottad már a szólást, hogy szabad, mint a madár. Miért éppen a madárhoz hasonlítjuk, ha valakit semmi sem köt, teljesen szabad, kérdezhetnéd? Mert övé a levegőég, ahol akadályok nélkül, szabadon szállhat, vándorolhat egyik helyről a másikra? Talán. Ám a világon nemcsak a madarak, de számos más állat is a vándoréletet választja az egyetlen helyhez kötöttsége nélkül. Lássuk, mik vándorolnak a legtöbbet a világon!
A rénszarvas
Az észak-amerikai rénszarvas, a karibu csordában él. A csordák tavasszal sok száz kilométert vándorolnak a kontinens északi partvidéke felé. Itt születnek meg a kisborjak, majd ősszel a csapat újra délnek veszi az irányt. Évente a karibuk így akár 5000 kilométert is megtesznek. A vándorlás időpontja mindig változik, a kutatók máig nem biztosak abban, mitől is függ, hogy mikor indulnak el a csordák. Az egyetlen biztos, hogy az egymástól akár száz kilométerre élő állatok összehangoltan, egyszerre vonulnak északnak.
A szürke farkas
Egy nyomkövetővel ellátott szürke farkas Mongóliában 7247 kilométert járt be, egy alaszkai nőstény társának a jeladója pedig 5633 kilométert jelzett egy év alatt. A szürke farkasok képesek portyázgatva kontinenseket átszelni, hiszen a zsákmányállataik is vándorolnak, így kénytelenek őket követni. Házhoz mégsem rendelhetik az ebédet, nem igaz?
A hosszúszárnyú bálna
A legnagyobb utat a világ legnagyobb állatai teszik meg, így a hosszúszárnyú bálnák. Ezeknek a hatalmas állatoknak a testtömege 40 tonna, hossza 18 méter is lehet. Nyaranta az északi hideg, sarki vizekben, Alaszka, Grönland környékén tanyáznak, ahol bőven találnak táplálékot. Télen aztán a melegebb, szubtrópusi, trópusi tengerek felé veszik az irányt. A kis bálnaborjak is itt születnek. Csapatban vonulnak, és bár egyáltalán nem haladnak gyorsan, mivel enni sem állnak meg, egyszerre 8000, évente akár 25 000 kilométert is megtesznek. A hosszú utazás során nem táplálkoznak, hanem a testük zsírtartalékából élnek, amit nyáron a sarki vizekben halmoztak fel.
A kérgesteknős
A szárazföldön a teknősök nagyon lassan mozognak, ám a vízben kiválóan tudnak úszni. Így nem csodálkozhatunk, hogy köztük a legnagyobb testű, a kérgesteknős, ez a sima hátú hüllő, az egyik legkitartóbb vándor a világon. Egy nyomkövetővel ellátott példány jeladója egy évben 20 588 kilométert jelzett. Útja Indonéziától az észak-amerikai Oregon államig tartott, keresztülúszta a Csendes-óceánt. A hatalmas vizekben sokfelé elkalandoznak a kérgesteknősök, az Atlanti-óceán északi vizeiből le délen Argentínáig és Dél-Afrikáig. A szárazföldre csak szaporodni, a tojásaikat lerakni mennek ki, mindegyik mindig ugyanoda, ahol maga is kikelt.
A pompás királylepke
A törékeny szárnyú lepkékről nem feltételeznénk, hogy szenvedélyes utazók, pedig a pompás királylepke nem ijed meg a távolságtól. Észak-Amerikában, a Nagy-tavak környékén él. A tél elől Mexikó déli részére repül. Az út oda 3500-5000 kilométer is lehet, közben a nap járása szerint tájékozódik. Egyszerre mintegy kétszázmillió lepke indul el a telelőhelyre, amit néhány évtizeddel ezelőtt a lepkék rezervátumává is nyilvánítottak.
A sarki csér
A tudósok kizárólag azért fejlesztettek ki egy 1,5 grammos jeladót, hogy ennek az apró madárnak követni tudják az útját. Így derült ki, hogy az alig 80 gramm súlyú sarki csér teszi meg a leghosszabb vándorutat a világon: mintegy 15 000 kilométert az északi sarkvidéki költőhelye és a déli sarkvidék közt, s ezt évente kétszer. Az északi nyár végén indul, a szárazföldek partjai mentén halad, s amikor a délsarki nyár is véget ér, visszatér északra. Biztosan nagyon szeret repülni.