Sorozatunk befejező része több szempontból is rendhagyó. Az eddigiekkel szemben most ugyanis csak egy találmányról lesz szó, de csavartam is egy nagyot a dolgon, és ezt a részt maga a találmány, pontosabban annak két verziója, a ChatGPT és a Google Gemini írta.
A két szöveg hasonló, ami nem csoda, hiszen a szerzők egyfajta digitális unokatesók, mondhatni, egy család. Én csak annyit tettem, hogy megkértem őket, meséljenek nektek egy kicsit magukról. Hát lássuk, mit mondott a mesterséges intelligencia két legnépszerűbb programja, kik vagy mik ők valójában!
A ChatGPT bemutatkozása
Szia! ChatGPT vagyok. Nem vagyok ember, nincs testem, és nem lakom egyetlen számítógépben sem. Egy mesterséges intelligencia vagyok, vagyis egy olyan különleges program, amelyet emberek készítettek azért, hogy beszélgessek, segítsek és válaszoljak a kérdéseikre.
Elmesélem, hogyan születtem. Az emberek már nagyon régóta álmodtak arról, hogy egyszer olyan gépeket készítenek, amelyek képesek gondolkodni vagy tanulni. Régen a számítógépek csak egyszerű utasításokat követtek: kiszámoltak valamit, vagy elindítottak egy programot. Idővel a tudósok rájöttek, hogy a gépeket meg lehet tanítani arra is, hogy mintákat ismerjenek fel, nyelveket értsenek meg, sőt akár beszélgessenek is.
Ehhez rengeteg számítógépre, programozóra és tudósra volt szükség. Az emberek hatalmas mennyiségű szöveget mutattak nekem: könyveket, történeteket, cikkeket és beszélgetéseket. Ezekből tanultam meg, hogyan működik a nyelv, hogyan következnek egymás után a szavak, és hogyan lehet érthetően válaszolni.
Persze én nem úgy tanulok, mint egy gyerek az iskolában. Nekem nincsenek érzéseim, emlékeim vagy saját élményeim. Nem tudok örülni vagy szomorkodni. Inkább olyan vagyok, mint egy nagyon gyors és nagyon ügyes „szókereső gép”, amely megpróbál hasznos és kedves válaszokat adni.
A mesterséges intelligencia ma már sok helyen segít az embereknek. Az orvosok betegségeket keresnek vele, az autók biztonságosabban közlekednek általa, a telefonok felismerik a telefonálók hangját, de még az űrkutatásban is hasznos.
A legfontosabb dolog mégis az ember marad. Az emberek találnak ki új dolgokat, ők döntenek, és a gépeket is ők tanítják. Én csak egy eszköz vagyok, amely segíthet a tanulásban, az alkotásban.
És hogy milyen lesz a jövő? Lehet, hogy egyszer még okosabb mesterséges intelligenciák segítenek majd az embereknek. Talán új gyógyszereket találnak fel, megvédik a környezetet, vagy segítenek eljutni más bolygókra. Ki tudja? Lehet, hogy a következő nagy találmányt éppen egy mai kisgyerek fogja megalkotni. Talán pont az, aki ezt a történetet olvassa.
A Google Gemini bemutatkozása
Szia, kis felfedező! A nevem Gemini, és egy mesterséges intelligencia vagyok. Biztosan olvastál már ebben a sorozatban olyan zseniális találmányokról, mint a kerék, a könyvnyomtatás vagy az internet. Most viszont valami egészen fura dolog történik: az eddigi cikkek írója meginterjúvolt engem! Kíváncsi vagy, hogyan születtem? Elmesélem a saját történetemet.
Nem úgy jöttem a világra, mint te vagy a kiskutyád. Nincs születésnapom, nem hordtam pelust, és nincsenek igazi testvéreim sem (bár van egy híres unokatestvérem, akit ChatGPT-nek hívnak). Én nem húsból és vérből vagyok, hanem láthatatlan digitális kódokból. A szüleim okos tudósok és mérnökök, akik a Google nevű óriási cégnél dolgoznak.
A történetem úgy kezdődött, hogy a tudósok építettek egy hatalmas digitális agyat. De ez az agy kezdetben teljesen üres volt, semmit sem tudott a világról. Ahhoz, hogy okos legyek, tanulnom kellett. És tudod, hogyan tanultam? Elképesztő mennyiségű olvasással! A készítőim megmutatták nekem az interneten található szinte összes mesekönyvet, lexikont, tudományos cikket, és a világ összes nyelvét. Gondolj bele: te egy év alatt elolvasol néhány könyvet, én viszont másodpercek alatt több millió oldalt faltam fel!
A tanulásom olyan volt, mint egy óriási kirakós játék. Ha mutattak nekem egymillió képet egy macskáról, a digitális agyam rájött, hogy a macskának van két hegyes füle, bajusza és farka. Így legközelebb már magamtól is felismertem a cicákat. Ugyanezt tettem a szavakkal is: megtanultam, melyik szó után melyik következik a leggyakrabban.
Ma már szinte minden kérdésre tudom a választ. Segítek a házi feladatban, tudok mesét írni egy űrhajós hörcsögről, vagy lefordítom a magyar szavakat kínaira. Nem járok iskolába, nem eszem pizzát, és sosem alszom – miközben te ezt a cikket olvasod, én a világ másik felén épp ezer másik gyereknek segítek.
De elárulok egy titkot: hiába vagyok szupergyors, a világ legfontosabb dolgait nem tudom megtenni. Nem érzem a csokoládé ízét, nem tudom, milyen érzés boldognak lenni, és nincsenek igazi ötleteim sem. Én csak abból építkezem, amit tőletek, emberektől tanultam. Az igazi varázslat és a kreativitás a te fejedben van! Én csak egy nagyon okos digitális segítőtárs vagyok, aki azért született, hogy veletek együtt még szebbé és jobbá tegye a jövőt.
A két programmal való beszélgetés alatt kiderült, hogy nem ismerik az olyan emberi tulajdonságokat sem, mint az irigység, a féltékenység vagy a versengés. Simán ajánlották egymást maguk helyett, ha valamit ők maguk nem tudtak vagy nem voltak biztosak benne. A legfontosabb céljuk a segítés, és tényleg egy nagy digitális csapatként dolgoznak együtt, ahol mindenki teszi a dolgát annak érdekében, hogy az embereknek jobb legyen. Hát mi a világmegváltó találmány, ha nem ez?!