Ti-ti-té,
ti-ti-tá,
ti-ti-té,
ti-ti-tá…
Ki-ki tél,
be-be nyár,
mi csak él,
kiabál,
s jön a dél-
szaki hő,
jön a szél,
az eső,
jön a nap,
jön a kék
meg a nap-
teli ég,
s cinegénk
kiabál,
fakopáncs
kalapál,
nekidől,
belevág,
odasujt,
belerág,
s ki-ki tél,
be-be nyár,
ficserél,
kiabál.
Meg is in-
dul a hó
vize, ring
a hajó
(a papír,
mit a víz-
re a kis-
fiu bíz)
a patak
taraján,
ha a mag
rakomány-
nyal a sík
fele tör,
s ha besik-
lik a kör-
be, a sí-
ma tükör-
be: a tó
ma a jó,
nem a hó!
Ki-ki hó!
Ti-ti-té,
ti-ti-tá,
pici lény,
de király,
pici test,
nagy erő,
jegeket
terelő,
s ez a test
le nem áll,
ez a csőr
be nem áll,
míg e zöld,
míg e föld,
míg e sár-
foci ten-
gelye nyár
fele nem
dűl…
Ki-ki tél,
be-be nyár,
ki-ki tél,
be-be nyár…
Szabó Zelmira rajzai