A disznó nagyon okos és tanulékony állat, az ember társaságát meg egyenest igényli. Fontos háziállat volt még nem is olyan régen a falusi udvarokban. Persze elsősorban nem a tanulékonysága miatt, hanem mert a család hússal való ellátásáról jórészt a disznók gondoskodtak.
A háziasítása
A disznó az egyik legrégibb háziállatunk. Vaddisznó őse nagyon korán az emberhez szokott. Sőt a tudósok szerint talán nem is nagyon kellett szoktatni. Maga kereste az ember közelségét: rájárt a kidobott ételmaradékra, a települések melletti hulladékhalmokra, és lassan az emberhez szegődött. Vagyis saját maga háziasította magát, mégpedig legkorábban Ázsiában, a mai Irak területén. Manapság a világon az egyik legelterjedtebb tenyésztett állat. Egyedül a zsidó és az iszlám vallás előírásai tiltják hívőik számára a disznóhús fogyasztását.
Mit eszik?
Falánk állatoknak tartják őket. Való igaz, mohón sokat és mindenfélét esznek. A falusi gazdaságokban főleg kukoricával, burgonyával, zöldséggel, gyümölccsel és ételmaradékkal etették őket. Ha kijártak a mezőre, legelőre, rovarlárvát, férget, gyökeret, gumót túrtak ki a talajból, de füvet, gombát is szívesen fogyasztottak. Korábban fontos táplálékuk volt a makk. Októberben és novemberben, amikor a tölgy- és bükkfák termése megérett, a pásztorok kihajtották a kondát az erdőbe, és míg csak nagy hó nem borította a talajt, makkon hizlalták őket. Ennek a jó világnak a kukorica és a burgonya elterjedése vetett véget. Onnantól fogva (vagy kétszáz éve), hogy ezt az Amerikából származó két növényt mifelénk is termeszteni kezdték, a disznóhizlalás alapja már nem a makk volt. Mindezzel együtt pedig a külterjesnek mondott, szabad tartása is megszűnt. A disznófalkákat ezután legfeljebb már csak a kanász hajtotta ki naponta a falu széli mezőre.
Gondos szülő
Az anyadisznó egyszerre akár 10-12 malacot is fial. A kismalacok az első pillanattól nagyon ügyesek, máris szopnak, és rendkívül gyorsan nőnek. A kismalacok rendkívül gyorsan fejlődnek, súlyban rohamosan, naponta akár 35 dekagrammot is gyarapodnak. Eledelük, az anyadisznó teje ugyanis nagyon tápláló. A koca pedig igen gondos szülő, malacai védelmében még agresszív is tud lenni.
Okos állat
Sok kiváló tulajdonságuk van. Remek a szaglásuk, a hallásuk, az olyan magas hangokat is érzékelik, amilyeneket a mi emberi fülünk már nem hall. Jól és gyorsan tudnak úszni, akár 30 kilométer/óra sebességgel is képesek futni. Emellett az egyik legokosabb háziállatok, képességeik sokszor vetekszenek a kutyáéval. Társas lények, egymás viselkedéséből is tanulnak. A sok kiváló tulajdonságuknak köszönhetően gyakran házi kedvencek. Újabban terjedő divat, hogy nem haszonállatként, hanem kedvtelésből tartják őket.
A mocskos disznó
Nagyon szeretnek a sárban, pocsolyában dagonyázni. Ezért is tartják róluk, hogy piszkos állatok. A valóságban pedig ennek éppen az ellenkezője igaz: azért hevernek, henteregnek a pocsolyában, hogy megtisztítsák bőrüket a különféle élősködőktől. A testükre száradt sár a legyek, szúnyogok csípésétől is védi őket. A nyári hőségben persze a hűsölés sem utolsó dolog egy-egy zápor után maradt, jókora tócsában.
A gombavadász
A kiváló orrukkal még a föld alatt lévő szagokat is kiszimatolják. Ezért aztán az erdő talajában megbúvó és nagyon értékesnek tartott szarvasgomba felkutatására is használják őket. Erős túró orrukkal könnyen kitúrják a gombát a talajból. De ha úgy tartja kedvük, orrukkal akár az udvart is felszántják.
Tudtad?
A falusi udvarokban ma már csak elvétve röfög egy-egy malacka az ólban. Az asztalunkra mégis bőven jut disznóhús, mégpedig a nagy állatfarmokról, ahol zárt térben tenyésztik őket.
A legelőre naponta kihajtott disznófalkát csürhének, a pásztorukat csürhésnek vagy kanásznak nevezzük. Az erdőn éjjel-nappal kint tartott és makkon hizlalt kondát pedig a kondás őrzi. A kifejezéseknek ez a gazdagsága is arról tanúskodik, hogy a disznótartásnak mennyire fontos szerepe volt elődeink életében.