December tizenharmadika, Luca napja köztudott, hogy különleges nap. Ekkor kezdik faragni a lucaszéket, amelyről az éjféli misén meg lehet látni a boszorkányok.
Az északi népek ezen a napon ünneplik a fény visszatértét a sötét hónapok után, vagyis a téli napforduló közeledtét. Különösen baljós a nap, ha péntekre esik, hiszen a péntek 13-a eleve szerencsétlenséget jelent. Boszorkányság, sötétség és fény – Misi egész héten ilyesmikről olvasott a neten, és már nagyon várta az osztálykirándulást a barlangba. Megbeszélték, hogy mindenki visz magával meleg teát, uzsonnát, fejlámpát, túrabakancsot. A barlangban természetesen nem szabad igazi fáklyát vagy gyertyát gyújtani, mert a füst károsíthatja a barlang falait, de zseblámpát vagy LED-fáklyát bárki vihet. Így aztán Misi apukájával elment a közeli barkácsáruházba, és beszereztek egy fejlámpát meg egy LED-fáklyát.
− Ezzel te leszel a fény az éjszakában! – nyújtotta át apukája Misinek a túra fénylő kellékeit.
− Persze ezek nélkül is az vagy – nevetett az anyukája, miközben a tízórait és az uzsonnát na meg a meleg teával teli termoszt elcsomagolta a fia hátizsákjába.
Misi nagyon izgult, hiszen sosem járt még barlangban. Olvasta, hogy vannak olyan emberek, akik szűk helyeken pánikba esnek. Amilyen az ő szerencséje, gondolta, biztosan rá fog törni valamiféle pánikroham, ami roppant ciki és kellemetlen lesz. Reggel iskolába menet épp egy útkereszteződésnél készült volna lelépni a zebrára, amikor mintha valami végigsimította volna a bal alsó lábszárát. Misi lenézett, és nagyon megörült, mert Guszti macska dörgölőzött hozzá.
− Szia, cicus, de örülök neked! – súgta oda neki.
− Azt elhiszem, hiszen pont a legrosszabb dolgot próbáltad elképzelni, ami ma történhet veled, ugye?
− Honnan tudod? – csodálkozott Misi.
A macska csak vigyorgott. Misi magyarázni kezdte:
− Általában próbálom a lehető legrosszabb eshetőséget előre elképzelni, hogy ha tényleg bekövetkezik, akkor fel legyek rá készülve. Ha meg nem következik be, akkor örülhetek.
− Na és örültél már valamikor?
− Hát, igazából még soha nem történt meg semmi, amit előre elképzeltem, de aztán valahogy mégsem örültem.
− Na vajon miért? – folytatta a macska, ahogy szaporán lépkedett Misi mellett az úton.
− Nem is tudom. Talán mert amikor túl vagyok valami rázós dolgon, nem arra gondolok, hogy de jó, megúsztam, vagy ilyesmi, hanem már a következő legrosszabb forgatókönyv jár a fejemben.
− Talán lehetne máshogy is – hallotta még a macskát Misi, amint belépett az iskolakapun, de amikor hátrafordult, hogy megkérdezze, mégis hogyan, az állatnak már hűlt helye volt.
− Keresel valakit? – állt meg mellette Peti.
− Nem, dehogy – rázta a fejét Misi.
− Akkor gyere! Hosszú, fárasztó és félelmetes napnak nézünk elébe. Fáklyát hoztál?
− Naná! Nézd csak, vadiúj! – nyitotta meg a hátizsákját Misi, hogy megmutassa a felszerelését. – Most vettük apuval.
− De menő! – bólogatott Peti. – Óriási túra lesz!
A délelőtt hamar eltelt, és mire megebédeltek, az osztálytársak már azt is megbeszélték, ki megy elöl a barlangban, és ki zárja majd a sort.
− A fiúk elöl meg a végén, a lányok középen – jelentette ki Tomi, aki a legerősebb fiú volt az osztályban, hiszen birkózni járt. – Hogy megvédjünk titeket, gyöngéket, értve vagyok?
A lányok némi „nem is vagyunk gyengék” morgolódás után elfogadták a javaslatot, és mire az osztály a tanítás végén felcihelődött, hogy megkezdje az év legizgalmasabb túráját, már mindenki pontosan tudta, kivel lesz párban. Busszal mentek, három átszállás után értek a barlang bejáratához, ahol már várta őket a túravezető.
− Van benn világítás, de aki hozott lámpát, használja bátran – köszöntötte őket vidáman. – Aki esetleg tart a szűk terektől, az is nyugodtan jöjjön, mert a barlang elég tágas. A másik osztály egy kicsivel már előttetek jár. Mivel a barlang fokozottan védett természetvédelmi terület, kérlek, ne érjetek a falhoz. Mehetünk?
Az osztályfőnök bólintott, és sorban beléptek a nagy vasajtón. Mintha egy másik világba csöppentek volna, hűvös volt, a levegő nedves, vízcseppek hangja hallatszott mindenfelől. A terem tágasnak tűnt, de ahogy haladtak előre, egyre szűkebb átjárókon mentek keresztül. Misi feltette a fejére a fejlámpát, hogy jobban szemügyre tudja venni a víz formálta barlang falait, a különféle formájú köveket. Csodálatos, lenyűgöző látványt nyújtottak a megvilágított kőalakok. A gyerekek azt találgatták, melyik mire hasonlít.
− Hú, azért nem aludnék itt – súgta Misinek Peti félelmetes grimaszt vágva. – Lehet, éjfélkor megelevenednek és szörnyekké válnak ezek a kövek!
Misiből majdnem kibuggyant a nevetés, de csak suttogni mert:
− Csak vigyázz, mit mondasz, mert a szörnyek megkeresnek!
Viccesnek szánta ugyan, de maga is megborzongott, különösen, amikor egy lezárt folyosóra esett a pillantása.
− Ki tudja, hova vezet – forgatta a szemét Peti. – Az örök sötétségbe, amely nem ereszt – és kuncogva jól belecsípett Misibe.
Misi ijedtében ugrott egyet, a nedves talajon megcsúszott, és elesett. A fejét is beverhette, mert egy pillanatra elsötétült előtte a világ, és úgy érezte, láthatatlan erő húzza be a sötét, szűk barlangjáratba. Érezte, hogy körbeveszi a nyirkos hideg, és vonzza magához, hogy elnyelje. Rettenetes volt. Aztán egy macskaszem villant fel előtte, és mintha valaki azt suttogta volna:
− Vigyázz! Kövesd a fényt!
Mire kinyitotta a szemét, az egész osztály ott tolongott körülötte, és aggódva figyelte őt.
− Nincs semmi bajod? – kérdezte az osztályfőnök.
− Fel tudsz kelni? Nem szédülsz? – kérdezte a túravezető.
− Nem, dehogy, semmi bajom – tápászkodott fel Misi. – Csak megcsúsztam, de nem fáj semmim.
Az osztályfőnök és a túravezető próbálták rábeszélni, hogy menjen ki a levegőre, kikísérik, de Misi ragaszkodott hozzá, hogy folytatja a túrát.
− Ne haragudj, az én hibám − Peti bűnbánó arccal állt mellette. – Olyan sápadt vagy, tuti, semmi bajod?
− Ugyan már, semmi az egész, menjünk tovább! – rázta meg magát Misi, és elindult. De a tarkóján még érezte a sötét folyosó hűvös leheletét. – Meggyújtom a fáklyát, mit szólsz?
− Na végre! – örült meg Peti. – Megyünk a fény után!
Misi bólintott, és úgy döntött, akármit is suttog a sötétség, ő csak a fény után megy ezentúl.
Folytatjuk!