Lapozó
Igazán vicces dolog lehet a forró budapesti nyárban egy alaszkai eszkimó gyereket nyaraltatni a nagyvárosban. Bali bácsi fel is készül alaposan a vendég fogadására, a városnézésekre, hogy mindennek ellenére, mégis szórakoztató legyen a dolog.
Két jó barátról és egy nagy kalandról szól a könyv. Aki belevág az olvasásába, annak ugyan nem kell tartania attól, hogy elkalandozik a figyelme, mert a történet azonnal magával ragadja őt.
Ez a mesekönyv a fura állatokról szól. De mihez képest furcsák ezek az állatok? Hát épp ez az! A sörényes hangyászról például mindenki azt mondja, hogy fura. Furcsán néz ki főleg a hosszú orra miatt még a barátja, a mogyorós pele szerint is. A sörényes hangyászt ez először kicsit elszomorítja. De aztán támad egy remek ötlete.
Volt már úgy veletek, hogy amikor végére értetek egy könyvnek, szívesen megkérdeztétek volna az írójától, hogy miért pont úgy fejezte be a történetet, ahogy befejezte. Vagy az illusztrátorától, hogy miért olyannak rajzolta le a szereplőket, amilyennek lerajzolta őket, vagy hasonlóakat.
Ez a mesekönyv több mint 150 évvel ezelőtt jelent meg először. Azóta sokszor kiadták újra és újra a könyvkiadók. Gondoljatok csak bele! Talán nincs is olyan nagymama, nagypapa, anyuka, apuka ma se, aki ne ismerné a kis gömböc, a szürke ló, a veres tehén, a félig nyúzott bakkecske vagy Babszem Jankó, Ráadó és Anyicska történetét.
Minden gyereknek van saját házi manója. Tudtad? Te már megkerested a tiédet? Lili nagyon egyszerűen talált rá a magáéra. Egyszer csak ott termett az asztalán. Épp, amikor az unalmas házi feladatot írta.
De jó lehet Csörgeváron lakni! De jó lehet csörgevárinak lenni! A csörgeváriak nagyon víg emberek, és mindig találnak okot a vigasságra. Tél végén minden évben megrendezik a Csörgevári Csörögefánk Fesztivált. Amikor már unják a telet, de még messze a húsvét, tavaszköszöntő Sárkányeregető Versenyt rendeznek, szeptember végén bormustrán mulatoznak...
Van úgy, hogy az embernek nincs étvágya. Megesik még a felnőttekkel is. Hiába teszik elé a legfinomabb ételt, megszokottat vagy teljesen újat, nincs kedve megenni. Nagyobb baj, ha ez egy gyerekkel történik meg.
Ez aztán igazán jó vastag mesekönyv! Sok mese van benne, ráadásul sokféle. Egészen rövid és egészen hosszú, királyos, állatos, boszorkányos, sárkányos, olyan, ahol nincs is történet, csak ketten beszélgetnek (legtöbbször furcsaságokat mondanak egymásnak, vagy játszanak a szavakkal, Kiskata, Julijul meg Apa), és olyan is, ahol egészen bonyolult, fordulatos a mese szövése. Egyszóval mindenki talál benne kedvére valót.
Abban a kicsiny faluban, ahova a Takács család igyekezett, szenteste délutánján sűrűn havazott. A hó mindent beborított, az utakat is. Hiába söpörte el Takács néni a kocsibeállót újra és újra, egykettőre megint vastag takaró alá került. És az unokák csak nem jöttek! Elakadtak talán a havazásban? Bizony elakadtak! És nemcsak ők!
6. oldal / 14