Versenyt hirdetett egyszer a császár. Uralkodói ideje már lejárt, és úgy döntött, annak a fiának adja át a trónt, aki a legérdemesebb rá. Hogy kiderítse, melyikük a legrátermettebb, azt találta ki, hogy a fiúk sárkányidomításban mérjék össze az erejüket. Feladatuk az volt, hogy megkeressék a birodalomban azt a sárkányt, amelyik elég kicsi ahhoz, hogy át tudjon repülni a kimonók hímzőtűjének lyukán, de elég nagy ahhoz, hogy a császár kertjének legnagyobb fáját könnyedén kihúzza a földből.
Először a nagyobbik fiú próbálkozott. Kért az apjától húsz zsák ezüstöt, és az áráért elhozta a hatalmas és félelmetes ezüst sárkányt. Az ezüst sárkány nem tudott átbújni a tű fokán, és a fát is éppen csak meglengette, alig bírta megmozdítani. Másodszor a középső fiú állt az apja elé. Ő húsz zsák aranyat kért, és az áráért elhozta az óriás és rettegett aranysárkányt. Az aranysárkány a lábát át tudta fűzni a hímzőtű fokán, és a fának egy gyökérágát kihúzta a földből, de többre nem volt képes. Utoljára maradt a császár legkisebb fia. Amikor a császár azt kérdezte, mennyi pénzt kér, ő csak megrázta a fejét. Szívébe véste ugyanis a százéves szakács szavait, aki ezt javasolta neki este:
– Holnap, ha apád elé állsz, ne kérj tőle pénzt, csak egy tálka rizst az ősök pagodájából. Azt főzd meg, és a rizsszellem a segítségedre lesz.
A fiú tehát csupán egy tálka rizst kért az ősök templomából. A császár nagyon elcsodálkozott a kérésén, de teljesítette azt. A legkisebb fiú ekkor megfőzte a riszt, és a gőzből előbukkanó rizsszellemtől kért egy sárkányt. A szellem adott neki egy gőzsárkányt. A fiú a fülébe súgta a feladatot, és reménykedő tekintettel várt. A gőzsárkány könnyedén zsugorította páratestét olyan apróra, hogy átférjen a tű fokán. Aztán odarepült az óriási fához. Felforrósította páráit, így gőzteste nemcsak hatalmas, de különösen erős is lett: a fát olyan könnyedén húzta ki a földből, ahogyan az evőpálcikát emelik meg ebédnél.
A császár boldogan adta át a trónt a legkisebb fiúnak.
Balázsy Géza rajza