Természetkalendárium
Kibújás vagy bebújás? Nagy gondban vannak február elején a medvék. közeleg a tavasz vagy még várat magára, Mit jelentsenek az embereknek? De más gondjuk is van a medvéknek mostanában az emberekkel.
A farkas, ami a mesékben gonosz, mert elragadja a nyájból a birkát és megeszi a nagymamát, a valóságban ma már a legtöbb élőhelyén szigorúan védett állat. De miért szorul védelemre az a csúcsragadozó, aminek a természetben nincs is ellensége?
Decemberben sok munkája van a rénszarvasoknak. Fenn, a messzi északon, Rovaniemiben elkészültek az ajándékok, és a szarvasok segítenek a Mikulásnak szétosztani a világban. De miért éppen rénszarvasok húzzák a Mikulás szánját?
Ősszel hatalmas csapatokban lepik el a határt a varjak. A friss szántáson bogarásznak, férgeket, rovarokat keresgélnek naphosszat. de egyre gyakrabban találkozunk velük a városi Parkokban, temetőkben, sőt kukák környékén is. Miért? És honnan lettek egyszeriben ilyen sokan?
Ősszel gyakran húz el felettünk az égen egy-egy lúdcsapat. Könnyű észrevenni, hiszen a ludak még fent a magasban is hangosan gágognak. Egészen különös látvány a vonulásuk azért is – megfigyeltétek? – mert mindig szinte tökéletes V alakban repülnek.
Gyáva, mint a nyúl, fut, mint a nyúl – szoktuk mondani. Valóban gyáva állat volna a nyúl? Tény, hogy az ellenségét nem szokta megtámadni, nem ökleli föl az agyarával, nem rúgja oldalba a patájával, nem fecskendez rá mérget a zápfogából, hisz ilyen védekező eszközei neki nincsenek is.
A nemzeti parkok igazi védelmet nyújtanak a lakóiknak. Minden egyesnek, a veszélyeztetettnek, a kihalás szélén egyensúlyozónak, de még az utolsó fűszálnak is. Mert a nemzeti parkok lényege éppen az, hogy a területét egyetlen egészként védjük és megőrizzük a jövő nemzedékek számára is. Ezért kell különösen vigyáznunk, ha nemzeti parkban járunk.
Hangos az erdő májusban a madarak énekétől. Ilyenkor még javában tart az udvarlás, ki-ki teszi a szépet a választottjának. Aztán az ezerhangú kórus lassan elcsendesedik, júniusban a lakókat már leköti a felelősségteljes, nagy munka, az utódok gondozása. Persze nem mindegyik erdőben van így. Amelyikben nem találnak jó lakást, ott nem telepszenek meg a lakók.
Áprilisban sorban megérkeznek fészkelőhelyeikre a költöző madarak, a gólyák, a fecskék, a hónap végére még a késlekedő szalakóta és a kakukk is megjön. Csak néhány igazán kényelmes vándor marad el májusig, mint a gyurgyalag vagy a sárgarigó. De hogyan találnak vissza a messzi Afrikából, hogyhogy nem tévednek el a hosszú úton a madarak? És amikor elköltöznek ősszel, honnan tudják, hogy merre van Afrika!
Tavasszal amint langyosodni kezd a levegő, melegszik a föld, előbújnak téli rejtekhelyeikről az apró rovarok, bogarak, hangyák, lepkék. Ébred a rovarvilág. Citromlepkék és nappali pávaszemek sütkéreznek az elsőként kinyílt tavaszi virágokon, a hangyabolyok feketéllenek a napsugarakat élvező, melegedő hangyák tömegétől, a serkedő fűszálak közt bogarak sietnek. Zsong-bong az erdő és a mező a gyűjtögető méhek ezreitől.
3. oldal / 13