Februárban még havazik, éjszakánként kemény fagyok is lehetnek, de a hó- és jégtakaró alatt mifelénk ilyenkor már ébredezik a természet. Nem így a zord északi tájakon, ahol hosszú a tél, tavasz szinte nincs is, és a nyár alig néhány hétig tart. Az itt élő állatoknak bizony még sokáig várniuk kell a jó időre.

 

Nagy a hideg, sok a hó januárban. A természetben ennek bizony nem minden állat örül, s igyekszik védekezni a tél megpróbáltatásaival szemben. Némelyik gondol egyet, és elköltözik melegebb vidékre. Mások jó meleg téli bundát vesznek. Megint mások pedig úgy vélik, legegyszerűbb, ha átalusszák a kemény téli napokat.

 

Az ünnepeknek is vannak jelképei. Vannak jellegzetes színek, ételek, illatok, amiket egyikhez vagy másikhoz kapcsolunk, és amikhez ragaszkodunk, amikor ünnepelünk. A karácsony színe a piros és a zöld, jellegzetes étele a hal, fája a fenyő. De folytathatjuk a sort, hiszen növény is akad még jó néhány, amelyik a termésével, illatával vagy színével hozzátartozik a karácsonyhoz.

 

Kétségtelen, az állatvilágban a madarak a legnagyobb pompakedvelők. Némelyikük olyan fényes tollruhával ékeskedik, hogy azt még a tündérek is megirigyelhetnék. De azt tudtátok, hogy a legszínesebb tollruhások közt is elsősorban a hímek viselete színes? Persze az övék sem mindig! Némelyik hím csak az udvarlás idejére ölt díszes nászruhát.

 

A növények között is vannak haspókok. Nem érik be a talajból felszívott tápanyagokkal és a napsugarakkal, mint más, rendes növények. Nekik hús is kell! Mint az állatok közt a húsevőknek. Ők a húsevő növények. De miért ilyen telhetetlenek? És egyáltalán? Hogyan esznek húst, amikor nincs is foguk a rágásra, nincs gyomruk az emésztéshez, de még karjuk, lábuk se, hogy meg tudnák ragadni vele az áldozatukat.

 

A dinók évmilliókkal ezelőtt kipusztultak a Földön, de kiterjedt rokonságukból ma is itt él velünk sokféle leszármazott. Ezek a kígyók, gyíkok, teknősök és a krokodilok – vagyis a hüllők. Szárazon és vízen, s legfőképpen meleg vidékeken élnek, egészen apró és nagy testű állatok is vannak köztük – vagyis nagyon sokfélék. Ám néhány tulajdonság egyformán jellemző valamennyiükre.

 

Végre itt a nyár, a jó idő, a nagy szabadságok és a nagy utazások ideje. Tudtátok, hogy a természetben is vannak nagy utazók? Olyanok, amelyek óriási távolságokat tesznek meg, és nemcsak évente kétszer, oda és vissza a költő- és telelőhely között, hanem sok hónapon át, az év jelentős részében úton vannak.

 

Azokról a virágokról lesz most szó,amelyek tavasszal nyílnak a nagyi kertjében, az utcákat, pihenőhelyeket díszítik a településen. Ezek legtöbbje ugyanis olyan virág, amely őshonos a mi vidékeinken, vagy legalábbis már hosszú évszázadokkal ezelőtt megtelepedett és jól érzi magát nálunk.

 

A folyók, tavak, a lápos, mocsaras helyek rengeteg állatnak és növénynek az otthona. De ha szennyezett a vizük, vagy éppen a kiszáradás fenyegeti őket, akkor bizony ennek a sok élőlénynek a lakhatása is veszélybe kerül, s jól teszik, ha időben elköltöznek onnan –  már ha van hova, és ha megtehetik.

 

Rengetegféle madár él a világon, földönfutók, nagy magasságokat meghódítók, mezőségek, sűrű erdőségek, tengerpartok vagy mocsarak lakói. Vannak köztük egészen parányiak és hatalmas testűek. S ahogy a madarak és az életmódjuk, a tojásaik is egészen különbözőek.