Szörny mama kinézett az ablakon, majd egy szomorút sóhajtva így szólt a konyhában reggelihez gyülekező családhoz:
– Szörnyű szomorú ez a szeptember! Minden évben egészen lelomboz, hogy vége a nyárnak. Szinte fölkelni sincs kedvem!
– Ezzel én is így vagyok – morogta Szörny papa a kenyér után kutatva –, de egy jó bundás kenyér mindig jókedvre derít!
– De mennyire! – lépett ki a kamrából Szörny Szabi pár tojással a kezében – Egy jó bundás kenyér mindig jó!
Ahogy Szörny Szabi reggel kinézett az ablakon, szörnyű jó ötlete támadt. Hát persze, mert a hasára gondolt! Mint mindig! Az jutott eszébe, hogy ilyenkor ősszel erdő-mező tele van gombával. Itt az ideje egy szép erdei kirándulásnak. (Hátha közben beugrik a kosárba valami illatos uzsonnánakvaló!) Le is ballagott a konyhába, ahol a Szörny család épp reggelihez gyülekezett.
Az egyik nyirkos, ködös novemberi reggelen Szörny Sziszi szomorúan sóhajtozva ült a konyhaablakban és a kertet bámulta.
– Jaj, mama, annyira szörnyen szomorú a kert novemberben! Minden szürke, minden halott. Csak egy varjú károg az ágon. A nyár sokkal szebb! Nyáron mindennek van színe, íze, illata, hangja!
– Lehet, most úgy tűnik neked, kislányom, hogy minden halott. De ez nem így van – magyarázta vigasztalóan Szörny mama, miközben a finom kakaót főzte reggelire.
Egy hideg, zúzmarás, fagyos decemberi szombat délelőttön a Szörny család a nappaliban éppen azon ügyködött, hogy helyet szorítsanak a fotelok, heverők, könyvespolcok, párnák és plédek tengerében a karácsonyfának.
- De mami, miért állítsuk a kandalló mellé? Szerintem itt a könyvespolcnál jobb helye lenne, és még az ajtót is ki tudjuk tőle nyitni! – vélekedett Szabi.
- Szerintem a fotel mellé kéne állítani, és akkor az aszal is elfér, a székek is, és kényelmesen tudunk vacsorázni! – javasolta Szörny papa.
Egy szörnyen hideg januári szombaton Szörny mama épp a konyhában foglalatoskodott. Reggelit készített a családnak. S miközben a serpenyőben illatozott a finom étel, elgondolkodott a hétvégi teendőkön és kissé elkomorodott.
Egy szörnyen hűvös, ködös és barátságtalan februári szombaton Szörny mama a konyhában toporgott. Ebédfőzéshez készülődött volna, de nem sikerült kitalálnia, hogy mit főzzön. Mit főzzön?! Mit főzzön?! Mivel vidítsa fel a családot egy ilyen borongós napon? Belelapozott a szakácskönyvébe. Megvan! Hát persze!
Egy szörnyen szép, napsütéses márciusi szombaton óriási robajra ébredt a Szörny család. A kamra felől jött a zaj. Olyan rettenetes volt, mintha egy rakás üres konzervdobozba tolatott volna bele egy üvegekkel megrakott szupergyors talicska. El tudtok képzelni ennél borzasztóbb ébresztőt?
Egy szörnyen szeles szombaton Szörny mama rég nem hallott zúgásra ébredt. Mi ez a zaj?! Még félálomban volt, amikor eszébe jutott: a szél, az áprilisi szél! S aztán: a ruhák! És már rohant is kifelé. Alig győzte összekapkodni a mosott ruhákat a kertben, a szél szanaszét fújta őket a szárítóról. Egy-két kockás konyharuha egészen a kert végéig repült. Jól megfuttatták Szörny mamát!
Egy szörnyen szép májusi szombaton Szörny mama reggel kinézett a konyhaablakon, majd nagyot sóhajtva így szólt Szörny papához:
– Te papa, nekem úgy hiányoznak a hegyek!
– Miféle hegyek? Hiszen nem is éltél hegyek között soha!
Egy szörnyen szép júniusi szombaton Szörny Szabi kínzó gondolatra ébredt: még mindig nem tudja, mi lesz ő, ha nagy lesz? Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász? Fogalma sem volt róla. És ahogy haladt előre a nap, a gond egyre jobban nyomasztotta.