Lapozó
Pankát, a tündérlányt és Csiribít, a tündérfiút talán már ismered. Kalandjaikról több könyvben is olvashattál. Valamelyikben útra kel a két kis erdei tündér, és utazhatsz velük biciklin, vonaton, repülőn, léghajón, az egyikben különféle mesterségekkel, egy másikban különféle hangszerekkel ismerkedhetsz meg a segítségükkel.
Hogy aztán sikerült-e a fiatal főrabbinak megtelepednie Pozsonyban, megkedvelték-e őt a koronázóvárosban? Bizony hogy sikerült, bizony hogy elfogadták őt a pozsonyiak! Sőt! Az új főrabbi bölcsességének híre hamar túljutott a város falain.
A kötetben valamennyi vers a tízéves öcsi és a nála öt évvel idősebb báty kapcsolatáról szól; a hétköznapi civakodásaikról, különbözőségeikről, problémáikról, de a szövetségükről, egyezségeikről, a testvéri szeretetről is.
Szerinted ki a jó ember? És te voltál már boldog? Mikor? Biztosan ismerősök neked is ezek a kérdések. Meg azok a gyerekek is, akik megszólalnak a versekben. Mintha csak kihallgatta volna őket Fellinger Károly. Talán éppen a te töprengésedet is meghallotta egyszer valahol!
Hát akkor mégis miről van szó ebben a mesében, bohóckodásról, ahogy Zalán azt először gondolja, vagy valami egészen másról, komoly dologról? Valószínűleg az utóbbiról. Mert Székláb ugyan hihetetlenül fura módon megemeli a tó vizét, hogy az elválik az iszapos fenekétől, de aztán komolyan munkához látnak.
Hát milyen is egy igazi dodó? Nehéz megmondani, hiszen ez a madár rég kihalt. Elmeházy-szigeten is csak egy él belőle, Dodó. Igaz, a sziget jóságos kormányzója ígéri, 3D nyomtatójával teremt még egyet, hogy neki is legyen társa. No de míg az nincs, Dodót sokan bántják, csúfolják.
Különös módszere volt a vén melámednek, a tanító bácsinak az ábécé tanításához, az biztos. Édes. Ma egészen más módokon ismerkednek a gyerekek a betűkkel, rengeteg színes, játékos, okos tábla, kártya segít benneteket a tanulásban, a szebbnél szebb olvasókönyvekről nem is beszélve. Bőven van választék. Régen nem volt csak alig néhány eszköz az iskolákban, pár könyve a tanító bácsinak, egy-egy palatáblája a gyerekeknek (füzet helyett).
Mimivel és Momival, a tulipánoskertjüket szorgalmasan gondozó két lánnyal már találkozhattál, hiszen Talizmán bohóc, aki a legtöbb mesét tudja a világon, és akinek a nevéhez fűződnek a legnagyobb huncutságok meg csodák, másról se mesélt a zengőréti mesékben, mint róluk. Ebben az új könyvben pedig csupa Talizmán-mesét találsz, hiszen a varázslatos kertben mindig történik valami érdekes, meglepő, sőt vicces dolog, és a bohócnak bőven van miről mesélni.
Sok szó esik ebben a mesekönyvben varázslatról, varázslásról, varázsajtóról, sőt varázsalagutakról. És hinnéd-e? Ezekből a varázslatos dolgokból bőven akad Berci iskolájában is. Persze nem könnyű őket észrevenni, az ilyeneket nem is az első napokban látja meg az ember.
Újabb kötettel bővült a 
-könyvek sorozat. Amikor az írónő, Eva Urbanová még kislány volt, apukája szórakoztató történeteket mesélt neki két barátról, két szarvasról. Az egyiket Agancsinak nevezte, a másikat meg Nyakkendinek, mivel az nyakkendőt viselt. A mesék felvidították a kislányt, ha szomorú volt, segítettek neki elaludni, de akár még arra is rá tudták venni, amihez egyébként semmi kedve sem lett volna, például almaszedésre. Eva később sem felejtette el a két szarvast. Amikor felnőtt, remélve, hogy más gyerekre és felnőttre is ugyanilyen jó hatással lesznek, barátnőjével, Radkával megírták és megrajzolták a történeteiket.
1. oldal / 13