Versek
A kutya
Jön a kutya
– uhu, uhu –
azt mondja, hogy
– uhu, uhu.
Megkérdeztem:
– Kutyu, kutyu,
mért mondod, hogy
– uhu, uhu?
Azt mondta, hogy
– uhu, uhu.
Jakabnapi aggófű
(Senecio jacobaea)
Sárga ernyőben,
vidáman
– nyílik
napnyelű
virágban.
Júliusi
forróságban
vitorlázik
Anna-bálba.
Magától
magasra
szárnyal,
nem érnéd el
lajtorjával!
Csalogató
Mese, mese, meskete,
gyere ki a rétre,
sárga pitypangkalárist
fonok neked délre.
Mese, mese, meskete,
gyere föl a dombra,
meglessük, hogy délután
táncol-e a bodza.
Mese, mese, meskete,
gyere el a kertbe,
ha meglát, hát elpirul
fáján a cseresznye.
Mese, mese, meskete,
gyere be a házba,
tíz csillagból rántottát
sütök vacsorára.
Áprily Lajos: Tavaszodik
Sáncban a hóviz
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
– mint csibe héjban – kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
„Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”
Tarbay Ede: Hó, hó hó
Hó, hó, hó,
fehér csillagtakaró.
Kucsma ül a lámpán,
bunda házak hátán,
lepedő a réten,
köpönyeg a kerítésen,
foszlik,
porzik,
kavarog a szélben.
Hó, hó, hó,
fehér csillagtakaró.
Ország – úgy ám – Tikirikitakarak,
országútján csiribiri szamarak,
csillog szőrük, szira, dara szemereg,
csöngettyűznek csigabiga szekerek.
Hétrét hajlik
Hétrét hajlik a
tóban a nádszál,
lepke a szellő,
mely ma reá száll.
Libben-lebben a
szép jegyesével,
illeg-billeg a
tavaszi széllel.
12. oldal / 12