Részlet a Bögreúr meséi című könyvből

Rufusz Rafael már elmúlt öt éves, de még mindig többnek mondja magát, ha azt kérdezik tőle, mennyi idős. Szeretne már iskolás lenni. Meg szemüveges, és szívesen kopaszodna is.

Elege van ugyanis az óvodásokból, akik azt sem tudják, melyik országban élünk. Melyikben, melyikben? Hát Agyarországban, válaszolja ilyenkor.

Egy iskolás bezzeg sokkal okosabb. Okosabb, és szabadabb is persze.

Egy iskolásnak nem kötelező például állandóan fésülködnie.

Egy iskolásnak már aludnia sem szükséges délutánonként.

Sőt, egy iskolásnak ennie sem kell, ha nem akar. Ő legalábbis így képzeli.

Rufusz Rafael alvásproblémái az utóbbi időben teljesen megszűntek Lámpalánynak köszönhetően. Viszont a világ legrosszabb alvójából mostanra a világ legrosszabb evője lett.

Újabban egyáltalán nincsen étvágya. Se étkedve.

És hogy pár falatot néha mégis le tudjon gyűrni, életre hívta Bögreurat. Mert varázsolni azért nem felejtett el egy év alatt.

Ez a furcsa beszédű bácsi mesél hát neki mostanában érdekes kis történeteket reggel, délben és este.

 

Gyöngyösi Adrienn rajza