Ez a mese télen, talán éppen karácsony előtt kezdődik. Sűrűn hull a hó, az ablakpárkányon terített asztal várja a galambokat, cinkéket, poszátákat. Cukoranyó mézeskalácsboltjának kirakatában finomabbnál finomabb édességek illatoznak. S ni! Egy egérke ácsingózik a bolt előtt. Cukoranyó megszánja az agyonfagyott, éhes kis jószágot. Befogadja házába. Vaníliaillatban pörkölt mogyorón és mákoskalács-morzsákon élhetne eztán egérkénk. Ám jóformán még bele sem szokik a puha-meleg kényelembe, fura dolog, varázslat történik vele.
Egy pillanat alatt boszorkánnyá változik. Igaz, figyelmeztette őt Cukoranyó, hogy a kirakat díszét, a mézeskalács házikót és benne a mézeskalács boszorkát nem szabad megenni. Megkóstolni se szabad. Csak egy apró harapás volt, de a varázslathoz, úgy látszik, ennyi is elég. Szegény Fáni! – mert ezt a kedves nevet kapta egérkénk Cukoranyótól. Mennyi próba vár rá! Fáni persze legtöbbször megállja a helyét. Kalandos útjain néhol még jól is érzi magát. Mégis inkább a régi kis egér szeretne lenni Cukoranyó házában. Vajon megtörik-e a varázslat?! (Móra Könyvkiadó)
Reich Károly rajzaival