A nagy uralkodókról, a jó királyokról sok legenda szól. Tetteiket krónikások jegyezték le, vitézségüket dalnokok énekelték meg, és számtalan történetet őriz róluk az emlékezet.
Mátyásról, az igazságosról biztosan te is sokat olvastál már. Merre járt, hol vadászott, milyen bölcsen uralkodott, hogyan tett igazságot a szegényekkel ‒ mondák, mesék sokasága beszéli el. De kezdjük az elején. A legelső magyar király, és a Magyar Királyság megalapítója István volt.
A korona
Bölcs uralkodó volt István. Igen jól tudta, hogy Keletről jött népét új hazájában, Pannónia földjén, a Duna és a Tisza folyók mentén, a termékeny földeken, gazdag legelőkön csak úgy őrizheti meg, ha átveszi a nyugati szokásokat és meggyökerezik a magyar népben a keresztény vallás. Buzgón folytatta hát apja, Géza fejedelem munkáját, és erős kézzel térítette népét a pogány hitről az újra. Sok fáradozásának végül meglett az eredménye: a magyar nép áttért a keresztény hitre.
István ezután a hagyomány szerint munkájára a pápa áldását kérte, meg koronát is mellé, hiszen a többi keresztény uralkodót is mind megkoronázták. Az áldás és a korona hamarosan meg is érkezett Rómából. Csillogott-villogott, aranyból volt, középen a Megváltó, körben pedig az apostolok képével. A szép fényes koronával ünnepélyesen megkoronázták Istvánt, s így ő már nem fejedelemként irányította tovább a népét, mint apja, hanem királyként uralkodott.
A koronát ezután a többi koronázási jelvénnyel együtt elzárták Székesfehérváron, s úgy őrizték mint a szemük fényét. Csak nagy ünnepeken vették elő, hogy a király fejére tegyék. A magyar korona maga az egész ország, földjének minden gazdagsága és népének egész boldogsága. Ha az uralkodó fején volt a korona, senki nem mert rá kezet emelni, mert azzal az országot, a hazát bántotta volna. De mikor a királyság lehanyatlott, a korona fénye is elhalványult.
A pogányok ellen a Garamnál
Istvánt halála után, Szent László királyunk kezdeményezésére a pápa 1083-ban szentté avatta, amiért országa népét a keresztény hitre térítette. Bezzeg még életében sok vezér ellene szegült akaratának, mert nem akarták elhagyni a pogány hitet. Ezért István hadat indított a vezérek ellen. Először Koppányt támadta meg, aki a leghatalmasabb volt a vezérek között.
István összegyűjtötte a seregét és a Garam folyóhoz mentek. A királyt itt, a Garam partján övezték fel először karddal. Két főembert is először itt rendeltek mellé, hogy testének épségére vigyázzanak, Hontot és Pázmányt. Megkezdődött az ütközet, mindkét részről nagy bátorsággal harcoltak, végül hosszú és véres küzdelem után István király győzelmet aratott. A csata előtt a király fogadalmat tett, és fogadalmát be is váltotta. Azt fogadta, hogy a Koppány vezér birtokán élő nép gyerekeiből, a birtok terméséből és barmaiból örök időkre támogatást, tizedet adjon Szent Márton klastromának.
A Szent Márton klastromot Géza fejedelem kezdte építtetni a szerzetesek számára. Az építkezést István király fejezte be. A klastrom ma is áll Pannonhalmán. Iskola is működik benne. Itt tanulnak azok az ifjak, akik a keresztény hit papjai akarnak lenni. Védelmezőit is bőven megjutalmazta István. Hont fiának, Bénynek a Garam mellett 10 ekényi földet adott. Ebből lett a ma is meglévő Bény falu. A falu kéttornyú nagy templomát István király utódai építették.
Feladat
A régi magyarok is ismerték az írást. De ők a rovásírás jeleit vésték fába, kőbe. A latin ábécét, amit ma is használunk, István király parancsára kezdték elterjeszteni az országban. Nézd meg a rovásírás jeleit, és az alattuk levő latin betűk kikeresésével írd le a neved rovásírással! Vigyázz, a rovásírás jobbról balra íródik!