A süncsalád egy szép őszi reggelen arra ébredt, hogy az almafa alja a kertben terítve van piros almával. Elhatározták, hogy összegyűjtik az almákat. Lesz finom ennivaló a szűkös napokra a kamrában.

Sünmama, sünpapa és a hét süngyerek óvatosan előbújt a vackából. A kertben nem járt senki, se róka, se macska, se kutya, se ember, így sünpapa biztonságosnak látta az utat az almafáig. Mennyi csodás alma hevert alatta! Csupa piros, mosolygós gyönyörűség!

Gyorsan nekifogtak a munkának. Egyesével hordták a gyümölcsöket a vackukba. Sünpapa és sünmama ügyesen felemelte a földről az almát, óvatosan egy süngyerek hátára tette, és az már vitte is. Otthon a hátáról belegurította egy ládába, és ment a következő almáért.

Így dolgoztak, míg csak az összes almát össze nem szedték a földről. Este lett, mire végeztek a munkával. Nagyon elfáradtak. Sünmama néhány almából finom italt készített vacsorára, megitták, és ágyba bújtak.

Sünmama és sünpapa elalvás előtt még boldogan megállapította, hogy az alma a kamrában éppen elég lesz a családnak az őszi napokban, a telet pedig úgyis átalusszák. Sünpapa annak is nagyon örült, hogy minden almát sikerült összeszedniük a földről, így egy alma sem veszik kárba.

Reggel, amikor felébredtek, elégedetten néztek ki az ablakon a kertbe.

De mit láttak?

Az almafa alja terítve volt mosolygó, piros almával, éppen úgy, mint tegnap. És a szomszéd süncsalád apraja-nagyja ott szorgoskodott a fa alatt, egyesével hordták a gyümölcsöt a vackukba.

 

Rodinka ježkov sa jedného jesenného rána zobudila na to, že pod jabloňou v záhrade bolo plno krásnych, červených jabĺk. Rozhodli sa, že si ich pôjdu pozbierať. Aspoň budú mať komôrku plnú potravy, keď prídu núdzne dni.

Mamka ježica, tatko ježko a sedem ježích detičiek opatrne vykukli zo svojho pelechu.

V záhrade nikto nebol, ani líška, ani mačka, ani pes, ba ani len človek. Tatkovi ježkovi sa preto cesta k jabloni zdala bezpečná. Koľko krásnych jabĺk pod ňou ležalo! Samé červené, usmiate krásky!

Rýchlo sa pustili do práce. Po jednom si odnášali ovocie do svojho pelechu. Mamka ježica a tatko ježko šikovne zodvihli jabĺčko zo zeme a opatrne ho položili na chrbát jednému z malých ježkov a ten ho už aj niesol preč. Doma ho z chrbta skotúľal do debničky a vrátil sa pre ďalšie jabĺčko.

Usilovne pracovali, kým zo zeme nepozbierali všetky jabĺčka. Bol už večer, keď robotu dokončili.  Veľmi sa unavili. Mamka ježica z niekoľkých jabĺk urobila na večeru chutnú šťavu, vypili ju a zaliezli do postele.

Ešte než zaspali, mamka ježica a tatko ježko radostne zhodnotili, že jabĺčka v komôrke im vystačia počas jesenných dní a zimu aj tak rodinka prespí. Tatko ježko bol veľmi rád, že sa im zo zeme podarilo pozbierať všetky jablká a ani jedno nevyjde nazmar.

Keď sa ráno zobudili, spokojne sa pozreli von do záhradky.

Čo tam ale uvideli?

Pod jabloňou bolo plno krásnych, červených jabĺk, presne ako včera. Ježkovia zo sused-nej rodiny sa usilovne pracovali pod stromom, po jednom si odnášali ovocie do pelechu.

 

Slovník/Szótár

ježsün

jabloňalmafa

rozhodli saelhatározták

komorakamra

potrava élelem

núdznyszűkös

pelechvacok

bezpečnýbiztonságos

pustili sa do prácemunkához láttak

opatrne óvatosan

zhodnotili megállapították

nevyjde nazmar nem veszik kárba 

spokojneelégedetten

 

Fordította Cselényi Fodor Olívia

 

Balázsy Géza rajza