Májusban lombba borul az erdő. Milyen jó az árnyas fák alatt, a csöndben sétálgatni! Sajnos azonban az erdővel borított terület egyre kevesebb a Földön. Pedig nem kell sokat magyarázni az erdő, a fák szerepét az oxigén, a jó levegő, a puszta élet fennmaradása szempontjából. Mégsem vigyázunk eléggé az erdőkre!
Napjainkban is nyakló nélkül irtják az őserdőt például az Amazonas folyó mentén Dél-Amerikában. Kell a fa papírnak, bútornak, mondják, a kiirtott erdő helye kell a marhatenyésztéshez. Európa erdeinek nagy részét már évszázadokkal ezelőtt kivágták. Először a várak építéséhez kellett sok faanyag, aztán meg az ipar emésztett fel rengeteget.
A természet védelme szempontjából nagyon fontos, hogy minél több olyan erdő maradjon meg, amelyben sokféle és különböző korú fa nő. Öreg fa is a fiatalok mellett. Az öreg fa nagyon sok élőlénynek, rovarnak, bogárnak, madárnak, állatnak nyújt védelmet. Termése messze vidékre szétszóródik, széthordják a madarak és az állatok, s új élet nő belőle.
Az ember beavatkozása az erdő életébe sokszor éppen e sokszínűség ellen hat. Néha még az erdészek gazdálkodása is. Az erdészek is előszeretettel ültetnek be nagy területeket egyetlen fafajtával, hogy amikor a fák megnőnek, mindet egyszerre lehessen kivágni és eladni a fafeldolgozó iparnak. Így gazdaságos, mondják, így lehet minél gyorsabban minél nagyobb hasznot termelni.
De a mostanában szeszélyesen változó időjárás is egyre gyakrabban visz végbe nagy rombolásokat az erdőkben. Például a hatalmas szélviharok a magashegyekben egész erdőrészeket tarolnak le, tövestül csavarják ki a talajban gyökerükkel csak sekélyen kapaszkodó lucfenyőket. A hirtelen jött nagy esőzések lemossák az erdő termőtalaját, a tavaszi nagy árvizek hetekre elárasztják az ártéri erdőt – és nyomukban pusztul az élet.
A nagy erdőkben, amelyre vigyáznak az erdészek és jól gazdálkodnak az értékeivel, sokféle élőlény, növény és állat él. Májusban pedig a fiatal állat is egyre több bennük. Szarvasborjak legelésznek az anyjuk oldalán, a rókakölykök is mind gyakrabban merészkednek ki az odúból, hogy a napon hancúrozzanak. A bokrok alatt pettyes ruhájukat viselő, fiatal fülemülék és vörösbegyek ugrándoznak. Ők már teljesen önállóak a táplálékkeresésben.
Nagy élet zajlik az erdőben ott, ahol a kiadós májusi eső után sártenger marad. A vaddisznók éjszaka járnak dagonyázni, hajnalban pedig a madarak lepik el a tócsák szélét. Cinegék, füzikék, harkályok, zöldikék, meggyvágók, erdei pintyek érkeznek, hogy a szomjukat oltsák és fürödjenek egyet.
Ebben a hónapban még hangos az erdő a madarak énekétől. De az ezerhangú kórus lassan elcsendesedik, júniusban már mindenkit és mindent leköt az erdőben az utódok gondozása. Felelősségteljes, nagy munka ez, nincs mellette idő a danolászásra.
Kérdezz!
Miért szeretnek a sárban dagonyázni a vaddisznók?
Több okból. Nagy melegben így hűsölnek. Az élősködők ellen is a dagonyázással védekeznek. A sárréteg ugyanis távol tartja a bőrüktől a szúnyogokat, férgeket.
Tudtad?
Még a korhadó fatörzsnek is fontos szerepe van az erdőben. Apró mikroszervezetek találnak otthonra rajta, némelyiken akár annál is több egyszerre, mint ahány ember él a Földön. Megtelepszik a törzsön a moha, aztán facsemeték eresztenek gyökeret a puha kéregbe, és néhány év múlva fává növekednek. Így szolgálja a kidőlt fa még idős korában is az erdőt.
Feladat
Keresd meg a környéketeken a legidősebb fát! Mérd meg törzsének a kerületét, és próbáld megbecsülni a korát!