Nem kell az Adriához utazni, ha a forró nyári napokban kabócaciripelést akarunk hallani, nálunk is muzsikálnak már ezek a szárnyas zenészek. Művészetükkel ráadásul messze túltesznek a kedves tücsök komák hegedülésén, legalábbis hangerőben.
Miért már nálunk is?
Azt gondolnánk, hogy ezt is a klímaváltozás okozza. Mert jól tudjuk, hogy a felmelegedés miatt a déli, mediterrán vidékekről egyre több állat- és növényfaj jelenik meg az északibb tájakon, nálunk is. Talán a kabócáknak is sok volna már a meleg az Adriai- meg a Földközi-tenger partján? Nem egészen erről van szó. Ugyanis kabócák mindig éltek a Kárpát-medencében, csak nem volt ennyire feltűnően hangos a jelenlétük. Az óriás énekeskabóca például őshonos rovarunk, vagyis nagyon régóta itt él. De tikkasztó nyári napokon más énekeskabóca ciripelését is megfigyelhették a melegebb domb- és hegyvidéki erdőket járók régen is. Az viszont igaz, hogy mostanában egyre többfelől és egyre hangosabban hallani őket. Mert ahogy nálunk is egyre melegebbek a nyarak, itt is egyre jobban érzik magukat a kabócák, és egyre többen vannak. Egyre nagyobb zenekarnak pedig a hangereje is egyre nagyobb.
A melegkedvelő rovar
Az énekeskabócák – mert vannak nem énekesek is – nagyon szeretik a meleget. Csak a nyári meleg hónapokra bújnak elő a talajból. Pár hétig élnek júniusban és júliusban. A hímek párt keresnek, erős, zizegő-cirregő hangjukkal csábítják magukhoz a nőstényeket, nászt ülnek, a nőstény lerakja a tojásait, és nyár végére elpusztulnak. Nehéz találkozni velük, mert óvatosak, a fák levelei közt rejtőzködnek, csak a hangjuk árulja el őket. A tojásokból kikelő lárvák több évig a talajban fejlődnek.
Csak a hímek énekelnek
Csak a hím kabócáknak van olyan szervük, amellyel a zizegő hangot képezik. Nem más ez, mint egy kitinlemez a potrohuk két oldalán. Ezt pattintgatják az izmaik segítségével. A potrohban található dobüreg aztán jól felerősíti a hangot, annyira, hogy akár több száz méterre is elhallatszik.
A szőlősgazdák réme
Néhány éve nagyon megijedtek nálunk a szőlősgazdák. Egy olyan kabócafaj jelent meg és terjedt a tájainkon, amelyik eddig itt nem élt: az amerikai szőlőkabóca. Nem az a baj ezzel a kabócával, hogy szőlőt eszik, hanem hogy betegséget terjeszt. Megfertőzi a szőlőtőkét, és az lassan elpusztul. A gazdák permetezéssel próbálják védeni ellenük az ültetvényeket.
Már régen is
A kabócák éneke a régi időkben is ámulatba ejtette az embereket. Egy ókori filozófus szerint a kabócák valamikor emberek voltak, de belehaltak abba, hogy örökké csak táncoltak és énekeltek. Ezért a múzsáktól az örök éneklés tudományát kapták ajándékba – kabóca alakban.
Tudtad?
40 ezernél is több kabócafaj él szerte a világban, szinte mind melegkedvelő, és mind növényi nedvekkel táplálkozik. Úgy mondják, amerre a szőlő megterem, ott a kabóca is megél, a szőlőtermesztés határán túl azonban nem megy. Hangosan énekelni pedig csak kevés tud.