Júniusban végre itt a nyár. Némelyik nap akár már kánikulai hőség is lehet. Ilyenkor legjobb a vízparton hűsölni. Aki nyitott szemmel jár a folyók, tavak partján, megfigyelheti, milyen sokféle kagylót, csigát sodor partra a víz. Nagy élmény nyáron a tengerparton kagylót gyűjteni. Az üres kagylóhéjban is mintha a tenger zúgna. Csigalesre indulni viszont leginkább eső után érdemes.
A csigák és a kagylók egészen puha testű lények. Nincs semmilyen csontozatuk. Éppen ezért van szükségük a kemény, mésztartalmú csigaházra és a kagylóhéjra. Ez védi őket a sok ellenségtől. Kirándulásokon leghamarabb pannon csigával találkozhatunk. Ez a leggyakoribb szárazföldi csiga nálunk. Finoman csíkozott, kúpos házáról könnyű felismerni. Utak mentén bokrosokban, gyepeken, erdőszéleken a növények levelein él.
Az éti csiga a legnagyobb testű csiga mifelénk. De pechje van, mert amikor eső után kidugja a házából a szarvacskáit és előbújik rejtekhelyéről, könnyen lecsaphat rá egy csigagyűjtő. Az éti csigát fogyasztják ugyanis előszeretettel az ínyencek például a francia éttermekben.
A folyami kagyló erős, domborodó héja ellenáll a folyóvíz sodrásának, nem törik össze olyankor sem, amikor kövek közt görgeti őt a víz. A tavi kagyló a csendesebb környezetet, az állóvizeket kedveli. Életkörülményeinek megfelelően a teknője is vékonyabb és laposabb.
A Dunában fürdőzők gyakran találnak a vízben, néhol csomókban a víz alatti kövekre, cölöpökre tapadva vándorkagylókat. Ez a kagyló korábban a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó vidékén élt, mifelénk alig kétszáz éve jelent meg először. Gyors terjedését annak köszönheti, hogy gyakran, igen leleményes módon, potyautasnak is felcsap. Rátapad a hajó fenekére, és rövid idő alatt nagy távolságokat utazik. A neve is innen ered. Eredeti hazájából, a tengerek mellékéről a vízi utakon vándorolva ma már szinte egész Európában elterjedt.
A tengerparton nyaralók szebbnél szebb színes kagylókat, csigákat figyelhetnek meg a parti fövenyben és a vízben. Amire leggyakrabban bukkannak, az a szívkagyló üres héja. Ez a kagyló leássa magát a homokba, csak a lélegző szifói látszanak ki. Planktonokkal táplálkozik, amiket a vízzel együtt szív be a kagylóhéjba.
A fésűkagyló rettegett ellensége a tengeri csillag. Amikor a kagylóhéj nyílásában levő számtalan szemével meglátja a közeledését, villámgyorsan tovapenderül. A teknőhéjakat sebesen összecsapkodva úszik.
Kérdezz!
Hol vannak a csigák télen?
A szárazföldi csigák, pl. az éti csiga a telet az avarba húzódva tölti. Téli álmot alszik. Ilyenkor nem mozog, nem táplálkozik, még a háza ajtaját is bezárja egy mészlapocskával. Csak tavasszal, az első melegebb napokon bújik elő.
Tudtad?
A csiga egyszerre hím is, és nőstény is. Ugyanaz az állat az egyik kiscsigának a papája, a másiknak meg a mamája. Amikor párosodnak, cuppogó puszikkal harapdálják egymást, majd egymás testébe döfik a mésznyilukat. Így termékenyülnek meg egyszerre mindketten. Ezután gödröt ásnak, és abba rakják le a petéiket. Ebből kelnek ki nyáron a kiscsigák.
Feladat
Gyűjts a nyáron minél több üres csigaházat és kagylóhéjat. Készíts feljegyzéseket arról, hogy hol találtad, milyen körülmények közt élhetett a lakója.