Sorozatunk befejező részében az űrutazás jövőjét próbáljuk feltérképezni. Előző számunkban, amely a jövő foglalkozásairól szólt, olvashattál arról, hogy vannak olyan jövőkutatók, akik már az elkövetkező népszerű szakmák egyikét-másikát is az űrben képzelik el, mások viszont úgy gondolják, hogy az emberes űrutazásnak nincs is semmiféle jövője. Hát a mostani részben éppen ezért megpróbálunk kicsit eligazodni űrutazás ügyben.
Mielőtt belevágunk, érdemes megvizsgálni, hogy mik azok a célok, amelyek a közeljövőben emberes űrutazás keretében elérhetők, melyek azok, amiket hosszútávon érdemes tervezgetni, és mik azok, amik a filmekben, sci-fi regényekben jól néznek ki, esetleg még a tudományos számítások próbáját is kiállják, azonban a jelenlegi technikai szinten kizárt dolog, hogy megvalósíthatók. Az első kategória kb. a Föld körüli pályán való utazásokat, űrturizmust, esetleg a Holdutazást öleli fel, a második kategória, tehát talán hosszútávon elérhető célpont a Mars, míg a harmadik kategória, azaz a kb. lehetetlen az szinte bármi, ami a Marson túl van. Hát akkor nézzük!
Ami elérhető
A közelmúltban annyi, az űrturizmus fejlesztésével kapcsolatos terv látott napvilágot, hogy simán gondolhatnánk, hogy néhány éven belül kalandvágyó utazók tömegei fognak útra kelni, hogy Föld körüli pályán keringve pihenjék ki a mindennapok fáradalmait. Persze a valóságban még egyetlen űrhotel sem épült meg, de a tervek tényleg gombamódra szaporodnak és a célok is elképesztők: a fejlesztők többsége tíz éven belül már vendéget akar fogadni. A legelőrehaladottabb projekt a Voyager Station terve, amely egy 200 méter átmérőjű gyűrű, rajta 24 darab hatalmas modullal.
A 100 fős személyzet 300 vendéget fogadhat majd egyszerre, a Voyageren pedig a lélegzetelállító, Földre néző panoráma mellett lesznek éttermek, mozi, konditermek és más, a vendéglátáshoz tartozó extrák. De mindezt az űrben!!! Azért ez nem semmi! És a hatalmas gyűrű forgatásával még némi gravitáció is lesz majd a fedélzeten, hogy a vendégek számára kényelmesebb legyen a vakáció, hiszen hosszabb ideig az űrben lévő súlytalanságot csak képzett űrhajósok tudnák elviselni, kiképzést nem kapó űrturisták biztosan nem. Az űrhotelig tartó utazást valószínűleg ugyanúgy a már ma is szolgálatban álló SpaceX rakéták segítségével fogják megoldani, mint az építkezés során a Földön készre szerelt moduloknak és a gyűrű elemeinek az űrbe juttatását is.
És mi a helyzet állandó kísérőnkkel, a Holddal? Nos, több mint 50 évvel az utolsó Holdra szállás után a NASA ismét emberes Hold-utazásra készül a közeli jövőben. Az Artemis-program már el is kezdődött, és a tervek szerint hamarosan négy űrhajóssal a fedélzetén útnak indul egy minden eddiginél távolabbi expedíció, hogy Hold körüli pályára állva feltérképezzék a Hold sötét oldalát. A későbbi Artemis-küldetések egy holdbázis építését kezdik majd el, illetve a jövőbeni rendszeres Mars-utazásokhoz szükséges Hold körül keringő űrállomás moduljainak telepítése is a program célkitűzései közé tartozik.
Ami már nagyon messze van: a Mars-utazás
A Mars-utazás már az a kategória, ami nagyon nehezen valósítható meg. Annak ellenére, hogy a Naprendszerben a Föld szomszédja, tehát a Vénusz mellett a legközelebbi bolygó, iszonyú bonyolult eljutni oda és földi léptékkel számolva eszméletlenül messze van. Az utazás a jelenlegi technikai lehetőségek mellett oda-vissza kb. 2 teljes évig fog tartani! A tervek azonban léteznek, és a felkészülés is zajlik a Mars-küldetésre, sőt a rettenetesen hosszú utazási idő ellenére is akad jelentkező szép számmal az expedícióra.
Az első emberes küldetés a tervek szerint egyébként csak 30 napot fog majd a Marson tölteni a kb. 9-10 hónapos odautazást követően. Az utazó négy űrhajósból ráadásul csak kettő száll majd le a megfelelő egységgel a bolygó felszínére, kettő a Mars körüli pályán keringő űrhajóban marad. Ott már várni fogja őket a NASA előre odaküldött ellátmánya, feltankolt marsjáróval, élelmiszerrel, tudományos felszereléssel és természetesen az űrhajóra visszajutáshoz szükséges felszállóegységgel. A későbbiekben a küldetések hosszát 500, majd akár 1000 napra is hosszabbítanák, annak függvényében, hogy milyen tapasztalatokat szereznek az első űrhajósok a marsi körülményekkel kapcsolatban.
Ami ma még lehetetlen
A csillagközi repülés a bolygóközi repülésnél is sokkal bonyolultabb dolog, és ha belegondolunk abba, hogy az embernek a legközelebb lévő bolygóra, a Marsra sem sikerült még eljutnia, akkor nem nehéz belátni, hogy csak a nagyon távoli jövő reménye lehet az ilyesfajta utazás. Az eddigi eredményeket azonban ne becsüljük le, hiszen ugyan ember nem jutott még a Holdnál messzebbre, de ember alkotta tárgyból már több is a Naprendszeren túlra vitte az emberiség létezésének üzenetét. A legnagyobb probléma a csillagközi utazással, hogy nagyon lassúak vagyunk ahhoz képest, hogy milyen távolságok vannak.
Az 1977-ben útnak indított Voyager-1 űrszonda sebességével például a legközelebbi naprendszerbe való eljutás 72000 évet venne igénybe, és ugyan a mai legkorszerűbb technikával ezt néhány ezer évre lehetne faragni, így is könnyen belátható a roppant, ember számára felfoghatatlan időigénye egy ilyen utazásnak. A gyorsabb haladás pedig a fizika törvényei, a számítások, az elmélet szerint ugyan lehetséges egy csillagközi, sőt a galaxisok közötti utazás megvalósításához is, de a jelenlegi technikai megoldások, a mai rakétatechnika és egy ilyen utazás elképesztő energiaigénye sajnos a sci-fi regények és a filmek birodalmába utalja az ilyesfajta tervezgetéseket. De ez tulajdonképpen nem is baj, hiszen itt van nekünk ez a csodálatos bolygó, a Föld! A legfontosabb feladatunk, hogy erre vigyázzunk, mert ez az otthonunk és nagyon sokáig még az is marad.