Iskolás koromban egyszer síkiránduláson voltunk az osztállyal, és az egyik gyereknek, Palinak eltörött a lába. Lesiklás közben olyan rosszul fordult egy kanyarban, hogy elesett, a lába belegabalyodott a kötésbe és eltört. A tanító bácsi azonnal hívta a mentőket.
Én kísértem el Palit a kórházba. Emlékszem, először sírt, mert nagyon fájt a lába. De a mentőautóban már jó volt, mert a mentősök viccelődtek, és Pali is szinte elfelejtkezett a lábáról. Akkor döntöttem el, hogy én is mentős leszek, és segíteni fogok a bajba jutott embereken.
A mi mentőautónk olyan, mint egy kis kórház. Sokféle modern orvosi műszerrel van felszerelve. Ha például nagyon vérzik a balesetet szenvedett ember sebe, vagy nem kap levegőt, már a kórházba vezető úton beavatkozunk, és ellátjuk őt. Nemcsak elsősegélyben részesítjük. Mert aki nem kap időben segítséget, megtörténhet, hogy mire kórházba jut, elvérzik, megfullad.
Amikor súlyos beteget, életveszélyben levő embert szállítunk vagy megyünk érte, a mentőautóval hangosan szirénázunk és kék villogó fénnyel is jelzünk. Így kérjük az úton közlekedőket, hogy adjanak elsőbbséget, hogy minél hamarabb a helyszínre érhessünk. Az autósoknak ilyenkor le kell húzódniuk az út szélére. Ezzel azt is lehetővé teszik, hogy folyamatosan haladjunk, és hirtelen gyorsulás vagy fékezés miatt a beteg állapota ne romoljon tovább. Mentősnek lenni nagyon veszélyes foglalkozás, mert gyorsan kell cselekedni, döntést hozni és a mentőautót is gyorsan kell vezetni. Néha annyira sietünk, hogy mi magunk is balesetet szenvedünk. Ilyenkor értünk is kijönnek a mentők, és nekünk is segítenek.
Tudod-e?
A régi időkben kézzel tolt targoncákon, gyalogosan szállították el a betegeket. Azokat, akiket gyógyíthatatlanoknak tartottak, és már terhükre voltak a környezetüknek vagy – a lelki- és idegbetegségben szenvedők – veszélyesek voltak másokra nézve.
Kabóca-lexikon
Elsősegélyt a mentők először háborúban nyújtottak a sebesült katonáknak. A motoros járművek megjelenése előtt lovas kocsikkal mentek értük a csatatérre.
A vörös kereszt
a Nemzetközi Vöröskereszt segélyszervezet jelképe. Akik ezt a jelet használják, azok – a szervezet tagjaként – valamennyien önkéntes segítők. Mozgalmuk Svájcból indult. Kezdeményezője egy Dunant nevű üzletember volt, akit egészen elborzasztott a solferinói csatatéren (1859-ben) maradt sebesült katonák látványa. Ezért a környező lakosság segítségével megszervezte, hogy a sebesülteket elsősegélyben részesítsék és elszállítsák a csatérről.
Mentőkutya
A mentők munkáját gyakran képzett mentőkutyák segítik. A kutyáknak köztudottan kitűnő a szaglásuk és jól tájékozódnak. Ezeket a tulajdonságaikat használják elsősorban a mentés során. A hegyekben eltévedt vagy lavina által elsodort és betemetett embereket bernáthegyi kutyával keresik. A leghíresebb életmentő bernáthegyi Barry volt. Kétszáz évvel ezelőtt élt és majd negyven embert mentett meg a fagyhaláltól. Azt mondják, különösen szerette a gyerekeket.
Aszklépiosz kígyója
Az orvosi pálca körül tekerődző kígyó jele gyakran látható mentőjárműveken. A gyógyítást jelképezi. Gyógyszertárak cégérében, kórházakban is megfigyelhető ez a jel. A kígyó Aszklépiosz, a régi görögök és rómaiak gyógyítás istenének a szent állata volt. Ez az isten olyan sokra vitte a tudományát, hogy még a halottakat is föl tudta támasztani. Gyógyító szentélyei – mai szóval kórházai – források és barlangok köré épültek. Aszklépiosz papjai – az akkori orvosok – ezekben ápolták betegeiket.
A világ mentőautói