Mondják, hogy Karh földjén élt egy jámbor remete. Egyszer megszállt nála egy vendég. A remete datolyával kínálta.
Miután mindketten ettek belőle, a vendég így szólt:
– Ó, milyen édes ez a datolya! Az én vidékemen, ahol lakom, nincs efféle. Bár lenne! – Majd így folytatta: – Segíthetnél nekem, hogy szerezzek vesszőt, amit elültethetek. Én nem vagyok ismerős a ti földeteken, nem tudom merre találhatnék.
A remete így válaszolt a vendégnek:
– Csak teher volna a számodra. Lehet, hogy nem is való a ti földetekbe datolya, nem teremne nálatok. Meg aztán a ti vidéketeken sok a gyümölcs, semmi szükség még datolyára is, ami egészségtelen, megterheli a szervezetet.
Majd így szólt:
– Nem okos az az ember, aki olyat keres, amit nem találhat. Akkor szerencsés az életed, ha beéred azzal, amid van, és lemondasz arról, amit nem találhatsz.
Ez a remete beszélt héberül, s a vendégnek ez nagyon tetszett. Napokon át ő is próbált tanulni héberül. A remete így szólt hozzá:
– Kár lenne, ha a héber szó kedvéért elhagynád a nyelvedet, s úgy járnál, mint a holló.
– Az hogy járt? – kérdezte a vendég.
A remete így mesélt:
– Mondják, volt egy holló, ami meglátott egy foglyot, amint szökdécselve járt. Igen megtetszett neki a fogoly járása, ő is meg akarta tanulni. De nem sikerült neki tökéletesen, ezért vissza akart térni a saját járására. De bizony az már megromlott a szögdécseléstől. Így lett a holló a legcsúfabb járású madár.
Arab mese nyomán
Povráva sa, že v krajine zvanej Karh žil raz jeden zbožný pustovník. Raz u neho prenocoval hosť. Pustovník mu ponúkol datle.
Potom ako si obaja pochutnali na datľách, takto prehovoril hosť:
– Ó, aké sladké sú tie datle! V našich končinách, tam kde žijem, nemáme nič podobné. Bodaj by sme mali! – Potom pokračoval: – Pomôž mi zaobstarať výhonok, ktorý možno zasadiť. Ja nepoznám vašu zem, neviem, kde by som taký výhonok našiel.
Pustovník odpovedal hosťovi:
– Mal by si s tým len starosti. Možno datle nemajú radi vašu pôdu, nerodili by tam. Vo vašich končinách máte aj tak veľa ovocia, nepotrebujete ešte aj nezdravé datle, čo zaťažia telo.
Potom povedal:
– Nie je múdry ten, čo hľadá to, čo nemožno nájsť. Vtedy si šťastný, ak sa uspokojíš s tým, čo máš, a vzdáš sa toho, čo nenachádzaš.
Pustovník hovoril po hebrejsky, a to sa hosťovi veľmi páčilo. Už celé dni sa i on pokúšal učiť po hebrejsky. Pútnik mu povedal:
– Bola by škoda, keby si sa kvôli hebrejskému slovu vzdal svojho jazyka a dopadol by si ako havran.
– Ako dopadol havran? – pýtal sa hosť.
Pustovník pokračoval v rozprávaní:
– Hovorí sa, že bol raz jeden havran, čo uvidel jarabicu poskakovať. Veľmi sa mu zapáčila chôdza jarabice, aj on sa chcel naučiť chodiť ako ona. Lenže úplne sa mu to nepodarilo, a preto chcel chodiť znova po svojom. Ale chôdza sa mu už skazila od poskakovania. A tak je havran vták s najškaredšou chôdzou.
Na motív arabskej rozprávky
Slovník/Szótár
pustovník – remete
datľa – datolya
pochutnali si – falatoztak
končina – vidék
zaobstarať – beszerezni
výhonok – hajtás
hebrejsky – héberül
jarabica – fogoly
vzdá sa – lemond
chôdza – járás
Fordította Szigeti Éva
Balázsy Géza rajza