Valaha régen a sündisznó volt az állatok vezére. Egyszer összehívta alattvalóit, s azt kérdezte tőlük: – Hogyan szeretnétek, legyen mindig éjjel és sötét, vagy legyen mindig nappal és világos?
Az állatok sokáig vitatkoztak. Némelyek azt akarták, hogy mindig nappal legyen, és a nap süssön az égen; mások azt kívánták, hogy mindig éjszaka legyen, és a hold világítson. A mókus az éjszaka és a nappal váltakozása mellett szavazott, de úgy, hogy heteken, hónapokon át nappal legyen, s csak rövid ideig éjszaka. Énekelni kezdett:
Éljen a fény, legyen minden fényes!
Közben a medve is énekelt:
Jöjjön az éj, legyen mindig sötét!
Amikor a mókus énekelni kezdett, a nap felröpült az égre, s piros fénnyel felvirradt a hajnal. Az ellenfelek látták, hogy a mókus kívánsága teljesült, nagyon megharagudtak, és a medve rá akart rontani a mókusra. A mókus azonban szedte az irháját, és a medve nagy mancsa éppen csak megérintette a hátát, miközben egy fatörzsön levő odúba menekült.
Azóta az amerikai mókusnak a hátán ott látszik a medve nyoma. De a nappal és az éjszaka azóta is egymást váltják.
Balázsy Géza rajza