A pénz az egész életünket meghatározza. Olyan csereeszköz, amellyel ennivalót, lakást, autót, de még az élményeket is vásárolhatunk, hiszen egy vidámparki látogatás vagy egy családi nyaralás is pénzbe kerül.
Sok-sok leírás taglalja a pénz történetét, a pénzrendszerek és a mai pénzek kialakulását. Ennek bemutatására sorozatunk nem vállalkozhat, néhány meglepő pénzügyi és pénztörténeti ténnyel azonban szolgálhatunk.
Lábasjószág, mint fizetőeszköz
A pénz legősibb formája valószínűleg a lábasjószág (például szarvasmarha, teve). Ezeket az állatokat teherhordásra használták, de tejük, húsuk miatt is tartották őket. Fontos, értékes – és ami nagyon lényeges –, könnyen megszámolható csereeszközök voltak, s a többi áru értékét is hozzájuk viszonyították. Persze egy pénztárcába nehezen fértek volna bele. A kereskedelem fejlődésével ezért a lábasjószágot, mint értékmérő eszközt leváltották az apró, mégis értékes tárgyak. Kulcsszerep jutott és jut még ma is ebben az aranynak és az ezüstnek. Ezek a fémek jól darabolhatók, nem törnek, nem romlanak meg, egyszóval időállók. És ami a legfontosabb, hogy mindenki értéknek fogadja el őket.
A középkori "hitelkártya"
A középkornak mondott régi századokban nem volt bölcs dolog arannyal teli pénzeszacskóval egyedül mászkálni a rablókkal, haramiákkal teli utakon, mert a magányos és a túlerővel szemben védtelen vándort esetleg könnyen kifosztották. A lovagok éppen ezért pecsétgyűrűt viseltek, amelyek egyedi darabok voltak, és nemigen lehetett velük csalni. Amikor aztán a lovag útja során például megszállt egy fogadóban, nem arannyal, tehát nem pénzzel fizetett, hanem a pecsétgyűrűje lenyomatával. Ezt a lenyomatot vitte aztán a fogadós a lovagi kastélyba, ahol a nemesúr ez alapján kifizette neki a tartozását. Arról sajnos nem szól a fáma, hogy a fogadóst ki védte meg a hazaúton.
A pénznek nincs szaga?
A híres mondás az ókori római császárkorból, Vespasianus császártól származik. Latinul így szól: pecunia non olet. Ám nem egészen igaz, mert a pénznek, főleg a pénzérmének igenis van szaga. Tudósok kiderítették, hogy az a furcsa, fémes szag, amit az érmék megfogása után érzünk a kezünkön, nem más, mint az érmében található fém és az emberi izzadság által létrehozott kémiai reakció terméke.
A legnépszerűbb modell, II. Erzsébet
Nagy-Britannia 69 (!) éve uralkodó királynője olyan sokfajta pénzérmén és papírpénzen szerepel, hogy azt szinte összeszámolni is nehéz. Nem mintha az Egyesült Királyságban sokféle pénzt használnának. A dolog magyarázata inkább az angol történelemben, a birodalmi múltban rejlik. Az egykori Brit Birodalom fennhatósága ugyanis a fél világra kiterjedt, Kanadától Indiáig, Egyiptomtól Ausztráliáig. És bár a birodalom megszűnt, sok függetlenné vált ország ismeri el ma is a mindenkori angol uralkodót tiszteletbeli államfőként, aki így értelemszerűen megjelenik a bankjegyeken, pénzérméken. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Erzsébet közel 70 éve uralkodik, akkor már nem is annyira meglepő, hogy tucatnál is több ország pénzein láthatjuk a képét.
A legértékesebb bankjegy
Az eurót használó országokban, így Szlovákiában is 2019-ig az 500 eurós volt a legnagyobb címletű bankjegy. Nagy értéket képviselt, éppen emiatt is vonták ki a forgalomból, nem volt túl életszerű a használata. Van azonban egy még nagyobb értékű európai bankó, a svájci ezerfrankos, amivel az 500 eurósnál is több dolgot vásárolhatunk. De még ez sincs sehol a mai napig forgalomban lévő amerikai 100 000, igen százezer dollároshoz képest! Ezt a pénzt ugyan csak a bankok használják az egymás közti elszámolásban, és mindössze pár száz darab van belőle. De a lényeg, hogy létezik és forgalomban van a mai napig. Így ez az abszolút csúcstartó a legértékesebb bankjegyek világában.
