Ahogy kezdődött (aprósüteménnyel), úgy is folytatódik királyficsúr története: sok vicces dologgal, komikus névferdítéssel, a mesékből és a valóságból vett dolgok összevissza keverésével. Most már ráadásul két kötetben, mert végre megjelent királyficsúr kalandjainak második könyve is, amelyben ugyan a történet mesébe illő módon véget ér, addig azonban halálra nevetjük magunkat.
Mert hogyan is folytatódhatna az a mese, amelyik úgy kezdődik, hogy a királyfi alszik ezeréves álmot, és Hamupipőke, pontosabban Hamispipőke csókolja homlokon (pontosabban habcsókot nyom a homlokára), és amelyikben azért indulnak világgá a szereplők, mert egy varázspálcában lemerült az elem? Az ilyen mese csakis nagyon humoros lehet elejétől legvégéig. Persze azért jó lesz odafigyelni, nehogy még az olvasóban is összekeveredjenek a mesés dolgok a valóságosakkal, s a végén maga is ottragadjon valamelyik mesében. (Art Danubius)
Vincze Nóra rajzaival