Vannak szavak, amelyeket ha kimondunk, szinte mindenkinek ugyanaz jut róluk az eszébe. Próbáld csak ki! Mondd valakinek azt, hogy „Egyiptom”, és tadám!, azonnal rávágja majd, hogy „piramisok”. Ugye, hogy működik?
Ez a birodalom is egy nagy folyó, a Nílus völgyében alakult ki Északkelet-Afrikában, és elsősorban a folyónak köszönhető, hogy az egyiptomi volt a nagyon régi, ókori időknek az egyik leggazdagabb és legfejlettebb kultúrája. Ráadásul a világtörténelemben a leghosszabb ideig, mintegy négyezer évig állt fenn.
Fáraók és múmiák
Számunkra ma talán különösnek tűnik, de az ókori egyiptomiakat legalább annyira foglalkoztatta a halál utáni, túlvilági élet, mint az evilági. Bizonyítják ezt a piramisok is, amik nem mások, mint a királyok, azaz a fáraók temetkezési helyei a Nílus nyugati partján, a sivatagban. E régi emberek hite szerint a fáraó lelke a piramison keresztül jutott el a túlvilágba. Hatalmasok ezek a síremlékek, a legnagyobb 150 méter magas is volt a maga korában (kb. nyolcvanszor akkora, mint az apukád). Nagy kőkockákból emelték őket, amiket messzi vidékről szállítottak a sivatagba. Ez volt ám a „legózás”!
Biztosan sok olyan kísértettörténetet hallottál már, amiben múmia szerepelt. Nos, múmiák már az ókori Egyiptomban is voltak. Mivel az ókoriak úgy gondolták, hogy a testet a halál után is meg kell őrizni, mert az elhunyt lelkének a túlvilági életben is szüksége lesz rá, ezért találták ki a mumifikálást. Titkos eljárásokkal és különféle olajokkal tartósították az elhunyt testét úgy, hogy az sok év után is ép maradt. Persze nem mindenkiét, hanem csak a fontos emberekét, például a fáraókét. Az egyiptomiak annyira értettek a mumifikáláshoz, hogy még ma is kerülnek elő a sírokból viszonylag ép, igaz, eléggé rémisztő múmiák.
A folyó
Kérdezhetnéd persze, hogy mégis miért a sivatagba építették a piramisokat? Egyiptom sivatagos birodalom volt már azokban a régi időkben is, de végigfolyt rajta a hatalmas Nílus, és az emberek ennek termékeny völgyében éltek, itt voltak a települések. A Nílusra az élet forrásaként tekintettek az egyiptomiak. A folyó minden évben kiáradt, és az áradás után termékeny iszapot hagyott maga után, amin bőven termett a gabona, a sokféle zöldség, gyümölcs, és gazdag legelőre találtak a marhacsordák. Az egyiptomiak gátakat, öntözőrendszereket építettek, ezek segítségével művelték földjeiket, s így teremtettek jólétet és gazdagságot a birodalomban.
A Níluson szállították a hatalmas kőtömböket is, amikből a piramisokat építették. Kihasználták a folyó áradásait, bevonták a szállítás útvonalába a csatornarendszert és a Nílus egy ma már nem létező mellékágát is. Így jutottak el a több tonnás kőtömbök azokra a helyekre a sivatagba, ahova ma már nem vezet vízi út.
Egy titokzatos írás
A Nílus mentén nőtt az a papiruszsás is, amiből a papiruszt készítették, és írtak rá az egyiptomiak. Az írásuk azonban nagyon különleges, igazán nehéz volt megtanulni. Ha valaki egész életében az írással foglalkozott, akkor sem lehetett benne teljesen biztos, hogy minden írásjelet ismer. Mondhatnánk titkos írásnak is, hiszen a birodalom letűntével feledésbe merült, és évezredekig senkinek sem sikerült megfejtenie, hanem csak egy francia tudósnak a 19. században. Az írásjelek, az úgynevezett hieroglifák ugyanis rajzok és jelek kombinációi benne. A mindennapi dolgokat, pl. a pénzügyeket vagy a recepteket papiruszra írták. Az istenek és a fáraók történeteit, a törvényeket és a szent szövegeket viszont kőbe vésték vagy festették például a templomok és a piramisok kamráinak falára.
Állati istenek és isteni tudás
Az ókori egyiptomiaknak, ahogy más ókori népeknek is, számos istenük volt. Mindegyik rendelkezett valamilyen szupererővel, és az ábrázolásaikon szinte mindegyiknek állatfeje volt! Hogy miért? Úgy gondolták, hogy az istenek különféle formában, állatok alakjában jelenhetnek meg. Amilyen tulajdonságai voltak az állatnak, ahogy az viselkedett, olyan jellemzőket tulajdonítottak az adott istennek. Például a macska, amit az egyiptomiak különösen tiszteltek, kiváló vadász. A macskafejű istennő, Básztet a vadászat, az otthon és a család védelmezője volt náluk.
Az emberek tisztelték és hálával imádták az isteneiket. Úgy tartották, hogy mindent az istenek tanítottak meg nekik, az írást, a csillagászat tudományát, a kozmetikumok készítését (bizony, már az ókori egyiptomiak is festették a szemüket), de még a mumifikálást is.
Baka L. Patrik