Nem az antik görög kultúra a legősibb a világon, de a mi európai kultúránk jórészt ezen alapul. Utazzunk hát most időgépünkkel az ősi Görögországba!
Ép testben ép lélek
A régi görögök úgy vélték, hogy a test és az elme edzése között nem kell választani, sőt nem is szabad. Hiszen mindkettő egyformán fontos! Ahogy a közmondás tartja: „ép testben ép lélek”. A görögök is így gondolták. Bizonyítják ezt az olimpiai játékok, amiket ők rendeztek meg először a világon.
Olümpia azokban az időkben egy görög város neve volt. Itt tartották ezt a sportversenyt a hagyomány szerint először időszámításunk előtt 776-ban. Ha jól számolunk, akkor 2800 évvel ezelőtt. Nem kis idő, igaz? A négyévente megrendezett játékok annyira fontosak voltak a görögök számára, hogy olyankor még a háborúkat is szüneteltették miattuk.
A bölcseiket – mint Szókratész, Platón, Arisztotelész – az élet nagy kérdései foglalkoztatták. Olyan dolgokon törték a fejüket, hogy mi a jó, a szép, és mi az igaz. Az ifjúságot is ők tanították, de nem zárt osztálytermekben, mint manapság szokás, hanem a városban, parkokban sétálgatva. Sok tudománynak rakták le az alapjait az akkori görögök. Ezért van az, hogy sok szavunk, tudományos kifejezésünk görög eredetű.
Az istenek otthona
A hitük szerint az istenek az Olümposzon laktak, ami Görögország legmagasabb hegysége. Ködbe vesző csúcsa elérhetetlennek tűnhetett az emberek számára, az istenek viszont onnan, a magasból jól beláthatták az emberek világát. A főisten, Zeusz, akit az istenek atyjának, de az ég és a viharok istenének is tartottak, előszeretettel szórta villámait a magasból, ha megharagudott a folyton viszálykodó emberekre vagy az istenekre.
A görög istenek szinte úgy éltek és úgy viselkedtek, mint az emberek. Voltak jó tulajdonságaik, de bizony gyengéik is jócskán akadtak. Zeusznak például gyengéi voltak a nők, akiket egymás után szép számban el is csábított, és sok gyereke született tőlük. Ezek voltak aztán a félistenek, olyan lények, akiknek egyik szülője isten, a másik közönséges haladó. Mint Héraklész, más néven Herkules, Zeusz fia, aki nagyon bátor, de hirtelen haragú is volt. A hibái miatt tizenkét feladatot kapott az istenektől. Csak ezek teljesítésével tisztulhatott meg, és emelkedhetett fel közéjük. Például meg kellet nyúznia egy oroszlánt, megölni egy vízi szörnyet, hüdrát, aminek ha levágta az egyik fejét, kettő nőtt a helyére. És ő mindegyik feladatot sikeresen végre is hajtott.
A harcos poliszok
Az ókori Görögország virágzó korszakában a városok, akárcsak egy állam, magukat kormányozták. Nem volt köztük egy központi, fő város, mint manapság, hanem mindegyik a másiktól függetlenül, önállóan intézte a dolgait. Úgynevezett városállamok voltak, görög szóval poliszok. Innen ered a politika szavunk, ami annyit jelent, hogy a polisz dolgai.
A poliszok gyakran háborúztak egymással. Híres harcosok voltak a spártaiak, a régi Görögország legrettegettebb katonái. Spártában a fiúkat hétéves koruktól nevelték a szigorú és fegyelmezett katonai életre. Athén hajóhadáról vált nevezetessé, amit azonban nem maga állított ki, hanem mindegyik polisz hozzájárult. Hajót és katonát adtak, és létrehoztak egy közös hadsereget. Athénben jött létre aztán a történelem első demokráciája is, ami azt jelenti, hogy a várost nem egy király irányította, aki az apjától örökölte a hatalmát, hanem a városlakók választották meg a vezetőiket, hasonlóan, ahogy az ma történik.
A halhatatlan művészet
A régi görögöket leginkább mégis a művészetük tette halhatatlanná. Ma is állnak, még ha csak romjaikban is, és ma is megcsodáljuk az isteneknek szentelt templomaik, színházaik, sportarénáik fenséges épületét, a bámulatos oszlopsorokat. Látható belőlük, hogy építőik mennyire szerették a tökéletes arányokat, a szabályosságot és a szimmetriát.
De mesterei voltak ők a szavaknak is. A színházak világszerte játsszák ma is az antik görög tragédiákat és komédiákat. Ezt a két szót is a görögöktől örököltük. A hősök tetteit elbeszélő hosszú költeményeket, az eposzokat fejből tudták a mesélőik, és városról városra járva adták elő. Mi könyvekben olvassuk őket. És sorolhatnánk tovább az ókoriak ma is velünk élő csodáit.
Baka L. Patrik