Bókuska éneke
Galagonya, bodza
piros vért virágzik –
szivemben a napfény
kilencfele ágzik.
Cigánykereket vet
a világ, és szédül –
kökénybokor ágán
szentjánosbogár ül.
Szentjánosbogár ül
virágzó szivemen –
fölé hajol s nézi,
nézi a szerelem.
Meggyfa
Fürödnek a méhek
habzó ragyogásban –
tündököl a meggyfa
menyasszonyruhában.
Virágos hold, füves csillag
nézi éjjel, nézi –
jegyesük, a meggyfa
szívük megigézi.
Esik, esik, esik
Megnyílt az ég, esik,
zuhog három napja –
kajla lett a világ
karimás kalapja.
Kajla lett, lelógó,
csurran a víz róla –
tóparton csattogat
bölömbika, gólya.
Esik – békatutaj,
csillaghúr gyöngyözik:
rekettyére, sásra
esik, esik, esik.
Szederice, levelice
Szederice, levelice,
kivirágzik Bodrog, Tice.
Tavirózsa, tündérrózsa,
békaliliom bimbója.
Szederice, levelice,
virágzik a Tisza vize.
Hajnal öblén hajlik a nád,
harmatos a margitvirág.
Balázsy Géza rajzai