Volt idő, amikor a mi tájainkon, a Duna mentén, de a Brit-szigeteken és Egyiptom földjén is ugyanaz az ember uralkodott: a római császár. Minden egy város megalapításával és két fiútestvérrel kezdődött, akiket egy farkas nevelt fel.
Istenek és farkasok fiai
A régi rómaiak úgy mesélték, hogy a történelmük egy ikerpárral, Romulusszal és Remusszal kezdődött. Úgy volt rendelve a sorsuk, hogy egy óriási birodalom alapjait rakják le. Nem csoda, hiszen a háború istenének, Marsnak voltak a fiai. Ám amikor a vidék királya tudomást szerzett a jóslatról, megijedt, és megpróbálta megölni őket. Csodával határos módon sikerült csak megmenekülniük és felnőniük: egy farkas, majd egy pásztor nevelte őket. Ezért is volt aztán több mint ezer éven át a farkas a rómaiak egyik legfontosabb jelképe. A fiúk végül nagy harcosokként tértek vissza a vadonból, legyőzték az uralkodót, és egy új város alapításába fogtak. De vita támadt köztük, hogy hol épüljön föl ez a város. Az istenek Romulust támogatták, Remus viszont nem tudott belenyugodni a vereségbe. Amikor elkezdték építeni az új város falait, átugrotta az alapokat, és azon gúnyolódott, hogy „ilyen” falak senkitől sem fogják megóvni az ott élőket. Ez lett a veszte, hiszen Romulus korábban azt adta parancsba, hogy bárki, aki rossz szándékkal próbálja meg átlépni a falakat, annak meg kell halnia. A várost végül az alapítójáról és első királyáról, Romulusról nevezték el Rómának.
Ki tudja, talán mert az alapítók a háború istenének voltak a fiai, a rómaiak bizony folyamatosan harcoltak a körülöttük élő népekkel, és a sors úgy hozta, hogy általában győztek is. Legyőzték a görögöket, az egyiptomiakat, a keltákat és még sok más népet. A birodalmuk fokozatosan fél Európát és a Földközi-tenger teljes partvidékét magában foglalta. Uralkodóik, azaz a római császárok között olyan híres hadvezérek, politikusok és filozófusok voltak, mint Julius Caesar, Augustus és Marcus Aurelius. A sikerhez a kitűnő hadseregen kívül persze még sok más is kellett.
A közös nyelv
A hatalmas Római Birodalom sok-sok népet fogott egybe. Lakosai sokféle nyelvet használtak, de mégis volt egy, a latin, ami egyfajta közös nyelvnek számított. Olyasmi volt, mint manapság az angol: ha nem is beszéljük mind tökéletesen, valamit azért megértünk belőle, és a távolról jött emberekkel ezen kommunikálunk. A rengeteg nép, akiket a rómaiak meghódítottak, közös nyelvként mind a latint használták.
Az isteneiket viszont a görögöktől kölcsönözték a rómaiak, csak épp új, római neveket adtak nekik. Mars a görögöknél még Arész néven volt ismert. A főistent, Zeuszt a rómaiak már Jupiterre, a tengerek görög istenét, Poszeidónt pedig Neptunusra nevezték át. A zsidó Jézus tanításával, a kereszténységgel azonban sokáig nem tudtak kiegyezni. Jézus Krisztust a római helytartó, Pilátus feszíttette keresztre, a rómaiak pedig még több évszázadon át üldözték a keresztényeket. Végül azonban annyira elterjedt az egyistenhit, hogy maga a római császár is megkeresztelkedett. A birodalom pedig, ahol kezdetben pusztították a kereszténységet, annak legnagyobb terjesztője lett. Mit mondhatnánk, változnak az idők! A közös vallás egy újabb összetartó erő lett a birodalomban. Az egyik legrégibb római építmény, a Pantheon például, ami eleinte minden római isten közös templomának számított, végül keresztény templommá vált.
Utak, fürdők, arénák
Sok jó dolgot kitaláltak a rómaiak, ami megkönnyítette az emberek életét. Ők voltak az elsők, akik kikövezték az utakat. Az alaposan megépített, kővel borított úton gyorsabban haladhattak a kereskedők és a hadsereg a birodalom egyik végéből akár a másikba. De építészeti csoda a római vízvezetékrendszer és a fürdők is. A hegyi források vizét felszíni vízvezetékeken juttatták el a városokba. Így tiszta vizet biztosítottak a háztartások számára, a közfürdők pedig az előkelő emberek kényelmi igényeit is kiszolgálták. Sok fontos politikai döntés született meg ezekben a fürdőkben.
Kegyetlen dolgokat műveltek viszont a birodalomszerte épített hatalmas arénákban. Itt küzdöttek meg egymással vagy a vadállatokkal életre-halálra a rabszolgák egy válogatott csoportja, a gladiátorok csupán azért, hogy a közönséget szórakoztassák. Persze a rabszolgák nem rómaiak voltak, hanem a leigázott népek soraiból kerültek ki. Velük az uraik bármit megtehettek. A legismertebb aréna a római Colosseum volt, ami ma is áll, bár romosan, és ma is az örök város nevezetessége.
Baka L. Patrik