Minden kisiskolásnak

Az autóval, vonattal utazók szeme előtt elsuhan a táj. Aki viszont kerékpáron vagy gyalogosan barangol be egy-egy vidéket, annak az sok apró érdekességet, szépséget is megmutat magáról. A falukat járó kiránduló biztosan felfedezi a tájra jellemző régi épületeket, köztük a kis múzeumokként működő tájházakat.

A magashegyekben túrázók sokra értékelik, ha a túraösvényen előbb vagy utóbb eljutnak egy menedékházhoz. jó kicsit megpihenni, meginni egy frissítő italt, esetleg megszállni benne éjszakára. hát még milyen jó, ha útközben elkapja az embert a vihar, és bemenekülhet egy ilyen Házba.

Sík vidéken a táj képéhez hozzátartoztak régen hatalmas vitorláikkal a szélmalmok.  A nagy lapátok méltóságteljesen forogtak a szélben, hajtották a malomkereket, őrölték a gabonát. Mára alig néhány maradt meg belőlük, valamennyi értékes műemlék.

A cseppkőbarlangok, ha lehet, még a jégbarlangoknál is inkább ámulatba ejtik a látogatókat. Hihetetlen formákban folynak alá vagy törnek a magasba bennük –  a hegy gyomrában –  a cseppkövek. Ráadásul cseppkőbarlang több is van mifelénk, és némelyikben még csónakázni is lehet.

A jégbarlangok nem az ember találmányai, Nem azért alakultak ki, hogy valamilyen módon megkönnyítsék az emberek dolgát. A jégbarlangok a természet csodái. A Dobsinai-jégbarlang a legjelentősebb jégbarlangok közé tartozik a világon.

Igen, nálunk Szlovákiában, a Szalánci-hegységben vannak a világ legrégibb opálbányái. Régóta, vagy ötszáz éve ismert a lelőhely, és működtek is a bányák évszázadokon át egyedüliként a világon. Az itt kinyert nemesopált ma is mindenki csodálja.

Nehéz munka volt régen a bányászoké. naphosszat a sötét mélyben fejtették a szenet, vasércet, nemesfémet. nemegyszer kellett megküzdeniük a bányába betörő vízzel, robbanással vagy omlással.

Ősszel nagyszerű dolog az erdőben kirándulni. Hát még ha az erdőben kisvasút is van, s hegyen-völgyön, patakokon át vezet az útja! míg pöfög a kisvonat, más dolga sincs a kirándulónak, mint hogy gyönyörködjön a csodás tájban, és teleszívja a tüdejét friss erdei levegővel – már ha nem gőzös húzza a szerelvényt.