Minden kisiskolásnak

A család a konyhaasztalnál reggelizik. Ez az utolsó hétvége a tanévben. Még néhány nap, és kitör a nagy vakáció! Ideje megbeszélni a következő napok programját!

Tami és Kami szombaton már korán reggel kipattant az ágyból, és ugrabugrálni kezdett a szoba közepén.

− Bemelegítek! Térdhajlítás, egy-kettő!

− Nyújtok! Guggolás, kitörés, egy-kettő! − kiáltozták hangosan, egymást felváltva.

− Mi ez a nagy ricsaj? − nyitott be a szobába az anyukájuk. – És hogyhogy szombaton reggel már hatkor fenn vagytok?

− De anya – nézett rá méltatlankodva Kami –, ma van a verseny!

− Verseny?

Április elsején Tami és Kami szokatlan egyetértésben indult haza a napköziből. Nem veszekedtek, még csak nem is vitatkoztak, szépen együtt ballagtak kifelé az épületből. Anyukájuk az iskolaudvaron várta őket. A hazáig vezető úton vidáman mesélték neki a nap történéseit, nagyokat nevettek. Az anyukájuknak azonban valami gyanús volt ebben a nagy vidámkodásban.

Tami és Kami a szobájában ült, szokatlan módon csendben. Az íróasztaluknál gubbasztottak egymásnak háttal, hogy ne zavarják egymást, és vadul rágták a színes lámákkal díszített tolluk végét. Ez annak a jele volt, hogy erősen gondolkodnak. Időről időre nagy, panaszos sóhaj hallatszott egyik vagy másik asztal felől, egyébiránt néma csend.

Tami és Kami szombat délután kakaós kalácsot uzsonnázott.

− Hercegnő leszek – szólalt meg Tami evés közben, a szája tele volt kaláccsal.

− Azt nem lehet – vágta rá azonnal Kami. Ő már a teáját itta.

Hétfő reggel. Tami és Kami anyukája az ajtóban áll. A két lányt várja, és már nagyon türelmetlen. Első nap ez ebben az évben az iskolában, és máris rohanással kezdődik. Sürgeti a lányokat:

− Kami, Tami, igyekezzetek! Ne késsünk el már az első napon is! Megfogadhatnátok, hogy az idén nem lesz késés! Lehetne ez az újévi fogadalmatok.

Kigyulladtak a fények a fán, és Tami szeme-szája elállt a csodálkozástól. Gyönyörű karácsonyfa volt. Angyalhaj csillogott az ágain, színes gömbök libegtek, mézeskalács szívek illatoztak rajta, a csúcsán aranyos csillag sziporkázott.

Tami egész héten a hétvégét várta. Pontosabban a szombatot, mert szombat délután egy szülinapi zsúrra megy a barátnőjéhez.

Hűvösre fordult az idő. A napocska egész héten ki sem dugta az orrát a felhőtakarók mögül. A nyári kalap és a halásznadrág már rég a szekrényben pihent. A székeken és a fogason meleg pólók, kabátok, sapkák, sálak sorakoztak. Most ők kerültek elő a szekrényből, rajtuk volt a sor, hiszen beköszöntött az ősz.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Abban lakott a két gyerek, Tami és Kami. Testvérek voltak, és pont hétévesek. Tami, azaz Tamara volt az idősebb. Kerek négy perccel hamarabb született, mint Kami, vagyis Kamilla. De ez a korkülönbség egyáltalán nem látszott rajtuk, nekem elhiheted. Olyan egyformák voltak, mint két tojás.