Minden kisiskolásnak

Ezt a könyvet Barni apukája írta. Amikor elkezdte írni, Barni hároméves sem volt. (Azóta már nagyiskolás lehet.) Egy olyan kisfiúval pedig, aki még biciklizni sem tud, nem mehet egyedül a boltba bevásárolni, és a számokat is csak hatig ismeri, azzal bizony mindennap rengeteg érdekes dolog történik.

Amikor kicsi voltál, ugye tőled is folyvást megkérdezték a felnőttek, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Látogatóba ment hozzátok egy néni vagy bácsi vagy ti mentetek vendégségbe, valaki a társaságból mindig előhozakodott ezzel a kérdéssel. És olyankor mit szoktál válaszolni, emlékszel? És ha most kérdeznék tőled, mit mondanál? Hogyan tervezed a jövődet?

Ezt a színdarabot telt ház előtt játsszák Budapesten. De ti is megpróbálhatjátok előadni az iskolában. Lefogadom, nálatok is nagy siker lesz. Sőt! Élvezni fogjátok a darabot ti magatok is az első olvasópróbától kezdve.

Ez a mesekönyv egy rendhagyó hóemberről szól. Sőt! Maga a mesekönyv is rendhagyó. Mert például két írója is van. Vagy inkább: sok írója van. Az egyik (nyilván!) a könyv borítóján is olvasható Végh György. A másik meg te vagy!

Három napkeleti király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár útnak indul. Egy fénylő csillag nyomába szegődnek, hogy megkeressék és köszöntsék a leghatalmasabb királyt, akinek az érkezését rég megjövendölték a bölcsek. Eddig a történet jól ismert. De mi vitte rá a három királyt, hogy odahagyják az uralkodást, a fényes palotát, a sok szolgát, a gazdagságot, bőséget? Miért vállalkoztak a veszélyes útra? Gondolkodtál már ezen?

Ezt a könyvet maga Lázár Vilmos, a hétszeres fogathajtó világbajnok ajánlja a figyelmedbe! Hát persze! Hiszen csupa lovakról van benne szó. S ki volna inkább a lovak ismerője és barátja, ha nem éppen ő, a világbajnok! Hűséges négylábú társunk élő legenda – írja a könyv borítóján – gyönyörködtet, rendre tanít, tükröt tart elénk. És aki mindebből tanulni képes, az messzire juthat,  akár a lovak csodálatos világában is.

Ebben a könyvben négy mese van. Az egyik tavaszi, a másik nyári, a harmadik őszi, a negyedik pedig – hát persze! – téli mese. Mindegyikben van egy főszereplő, egy kisleány vagy egy kisfiú. Róluk szól a mese. És még valamiről: legtöbbször valamilyen különös, fantasztikus dologról.

Különös ez a könyv! A képek is, meg a történet is benne. Kezded olvasni, hogy volt egyszer egy tengerészkapitány. Lapozol egyet, ott egy kép. Egy óriási nagy kép. Csupa kék. Annyi a kék, hogy lefolyik a papír szélén. Elmerülhetsz benne, akár a tengerben. De folyik tovább a történet.

A kívánságok néha teljesülnek. Még a rosszak is. Hát ezért kell vigyázni azzal, hogy mit kívánunk. Talán Kálmán is vigyázott volna, ha előre látja a dolgok kimenetelét. De nem látta. Csak a saját bajára és a saját rosszkedvére gondolt egész nyáron. Még a születésnapján is!

Ezeket a verseket anyu meg apu is dudorászhatná. Kérdezd meg őket! Lehet persze, hogy nem pont így, vagy nem is éppen ezeket, de hasonlókat. Mert ezek anyu meg apu gyerekkorában még nem voltak, de hasonlók igen.