Minden kisiskolásnak

Te mi leszel, ha nagy leszel? Gondolkodtál már ezen? Legyél tanító néni vagy tanító bácsi! Én is tanító néni vagyok. Az én foglalkozásomban az a jó, hogy míg más felnőttnek csak egy-két gyereke van, nekem egyszerre huszonkettő. Bizony, jó nagy család vagyunk!

Én fogorvos vagyok. Tulajdonképpen már óvodás koromban eldöntöttem, hogy orvos leszek, és az emberek fogát fogom gyógyítani. A barátomnak, Daninak ugyanis egyszer az oviban nagyon fájt a foga. Meg is dagadt az arca akkorára, mint egy ház. Játékból kihúztam a fogát, hogy ne fájjon neki. Dani innét kezdve nem félt a fogorvostól. És amikor egy igazi rendelőben betömték a lyukat a fogában, egyáltalán nem sírt.

Én mozdonyvezető vagyok. Legyél te is mozdonyvezető! Én egy nagyon erős és nagyon gyors, tűzpiros masinát irányítok. Nagyvárosok között közlekedünk nagy sebességgel. Olyan a vonatunk, mint egy repülő – mondják gyakran az utasok. Arra gondolnak, hogy nagyon halkan közlekedik, kényelmes, és még utastájékoztatás és kiszolgálás is van benne, akárcsak a repülőn. A bisztróban lehet falatozni, némelyik szerelvény végén pedig gyerekmozi is működik a családos utazóknak.

Én postás vagyok egy kis faluban. Nemrég kaptam egy szép új biciklit, és azon hordom ki a leveleket és az újságokat. A nehéz táskát csak feldobom a csomagtartóra és uzsgyi, tekerek! Egész nap kint vagyok az utcán.

Iskolás koromban egyszer síkiránduláson voltunk az osztállyal, és az egyik gyereknek, Palinak eltörött a lába. Lesiklás közben olyan rosszul fordult egy kanyarban, hogy elesett, a lába belegabalyodott a kötésbe és eltört. A tanító bácsi azonnal hívta a mentőket.

Gyerekkoromban volt egy pékség az utcánkban. Anyukámmal mindig oda jártunk bevásárolni, friss kenyeret és ropogós kiflit venni. Míg kihozták a rendelésünket, elnéztem, hogy a nagy hasú, fehér ruhás pék hogy dobálja a lisztes kezével a forró kenyereket. Arra gondoltam, ha megnövök és erős leszek, mint a mi pékünk, én is kenyeret sütök majd az embereknek, hogy ne éhezzenek. Így is lett.

„Kérem, csatolják be a biztonsági övüket, gépünkkel leszálláshoz közeledünk!” A légikisasszonyok ilyeneket szoktak mondani a filmekben. Vagy te már a valóságban is megfigyelted a munkájukat? Te már utaztál repülőgépen?

Egyszer régen, nagyon régen anyukám elvitt magával a könyvtárba. Új könyvekre volt szüksége a munkájához, azt mondta. Amíg anya keresgélt, én körülnéztem a polcok között. Sok felnőtt meg gyerek volt a könyvtárban, mind lapozgatott, olvasgatott, susogtak meg nevetgéltek.

Erdész vagyok, és a fák az én barátaim. Elmesélem neked a barátságunk történetét. Akkor kezdődött, amikor elvégeztem az erdésziskolát és elkerültem egy erdőgazdaságba.

Kisfiú koromban, egy forró nyári napon történt. Horgásztunk a barátaimmal, aztán tüzet raktunk a tóparton. Meg akartuk nyárson sütni az apró halakat, amit fogtunk. Délután volt, a talaj még égette a talpunkat. Egyszer csak hopp, egy szikra kipattant a kövekkel körberakott kis fészekből és máris lángra lobbantotta a száraz füvet a tűzhely körül.