Ez a mesekönyv a fura állatokról szól. De mihez képest furcsák ezek az állatok? Hát épp ez az! A sörényes hangyászról például mindenki azt mondja, hogy fura. Furcsán néz ki főleg a hosszú orra miatt még a barátja, a mogyorós pele szerint is. A sörényes hangyászt ez először kicsit elszomorítja. De aztán támad egy remek ötlete.
Hiszen végül is mért volna az baj, ha valaki nem éppen olyan, mint más! Ha valamiben különleges. Lehet az éppen nagyon jó dolog is. Például megnyerheti a fura állatok versenyét. És a sörényes hangyász meghirdeti a nagy versenyt ‒ a mogyorós pele jártasságának köszönhetően a világhálón ‒, és szinte már biztos a győzelemben, és előre nagyon örül..., amikor a versenyre jelentkezők e-mailjeiből kiderül, hogy nálánál sokkal, de sokkal furcsább állatok is vannak a világon. Például tobzoska, földi malac, kacsacsőrű emlős... Sőt! A levelek alaposabb válogatása után az alig fura állatok csoportjába soroltak közül is többről nyilvánvalóvá válik, hogy valamiben ők is egészen furák! Például a tehén! És a sörényes hangyásznak ekkor támad egy következő remek ötlete. (Cerkabella Könyvkiadó)