Tündérkert virágai - Erdélyi gyermekversek

 

Áprily Lajos: Tavaszodik

 

Sáncban a hóviz

könnyü hajót visz,

füstöl a fényben a barna tető.

Messze határba

indul az árva,

lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben

moccan a rügyben 

– mint csibe héjban – kandin a lomb,

s mintha a róna

kedve dalolna,

úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.

Jól tudom: értem,

értem üzenget a zsenge határ:

„Szíved, a bomlott,

ócska kolompot

hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”

 

Kányádi Sándor: Tavasz

 

Árad a Küküllő,

elönti a berket;

maguk alá húzzák

lábukat a kertek.

 

Kicsap a medréből

(nem is tud a gátról),

réten méri mélyét

botjával a pásztor.

 

Pipéiket féltőn

gágogják a ludak;

a parti füzek most

a közepén úsznak.

 

Bömböl a Küküllő.

Széle-hossza egy lett.

Fut a nyúl előle,

inal dombnak, hegynek.

 

Hinnéd-e, hogy volna,

ki rámerészkedne?

S fél szárnyával bátran

beleszánt a fecske.

 

Páskándi Géza: Mondogató

 

Nyúlfül,

halpénz,

zsákfolt…

Nyúlfül

pácban,

halpénz

tálban,

és a

zsákban

mák volt!

 

Szilágyi Domokos: Akinek a szeme kék

 

Akinek a szeme kék,

takarója a nagy ég.

Akinek a szeme zöld,

puha ágyat ad a föld.

Akinek barna,

eledele alma,

akinek fekete,

liliom a tenyere.

 

Fábián Imre: Ha én gólya volnék

 

Ha én gólya volnék,

Szalontára szállnék,

kelep-kelep, alkonyattájt

cseréphíjas Csonaktornyon

altatnám az estét –

ha én gólya volnék.

 

Fekete Vince: Fannika verse

 

Erős vagyok,

nagy is leszek,

    piff,

Erős vagyok,

nagy is leszek,

   puff.

Erős vagyok,

nagy is leszek.

Piff, paff, puff.