Téli dal
Kegyes az ég, hozott havat,
a sok gyerek csak úgy szalad,
üres szánkó egy se marad.
Vígan száll a téli dalom,
a kabátom gombolhatom,
lesiklunk a domboldalon.
Régen volt ily jó a móka,
köszönjük, jó Tél Apóka,
volt gondod idén a hóra.
Csillognak a gyermekszemek,
míg hóembert építenek,
répát kérnek, meg még szenet.
Hófúvás
Deres egy dallam, hideg egy nóta,
ami ott kinn szól már hetek óta,
fagy fuvolázgat, jég citerázgat,
míg idebenn az anyóka teázgat.
Hóból a hinta már ki se látszik,
jéghegedűkön szél keze játszik,
és a kis út is rég behavazva,
akár a kiskert, vár a tavaszra.
Ablakhoz lépked, nézi a tájat,
várja a virgonc, víg unokákat,
égi lehellet hűti a földet,
leszáll az est is, mire megjönnek.
Jelmezbál
Sose hinnéd, hogy egy álarcosbál
milyen remek élmény lehet,
senki se tudja, hogy ki kicsoda,
mert itt nincsenek névjegyek,
csak ámulsz, csak bámulsz,
és csillog jelmezed,
vámpírfogad jól kihegyezed.
Feletted száll el a denevérember,
egy koldus kéreget,
kötelet bűvöl a csodafakír,
ráhuhognak szellemek,
csak táncolsz és táncolsz,
egy rút banya rád nevet,
és te is játszod már a szereped.
Fekete ruhában Piroska éppen
Hófehérkével cseveg,
a csillárról kiabál a kötéltáncos,
hogy valaki mentse meg,
van Ádám, van Éva,
a fóka meg kevés,
Chaplinnek szól a nevetés.
Kitűnő a kedve a Fekete Lovagnak,
bordalt énekel,
kicsi a háló, a focikapus
és a Pókember nem férnek el,
érzed, hogy szép lassan
engedi el kezed,
s messze repül táncpartnered.
Balázsy Géza rajzai