Hű, annyi minden történt az utóbbi napokban, hogy elfogy a papír, mire leírom! Jók is, meg rosszak is. Mert egy dolog egyszerre lehet jó is, meg rossz is. Anyu szerint legalábbis olyan nincs, hogy csak jó dolgok esnek meg velünk, vagy csak rosszak. Most igazából nem is velem történt a rossz, hanem a mamával, és ez nekem is rossz, mert ő a nagymamám, és nagyon szeretem őt.
Mamának eltörött a lába. Nem is a lába, hanem a combnyaka. Amit én először nem egészen értettem. Hogy akkor most a combja törött el, vagy a nyaka?! Vagy ez is, meg az is?! Esetleg a combnak lenne nyaka? Nagyon megijedtem! De apu elmagyarázta, hogy tulajdonképpen (ezt is mindig mondja) abban igazam van, ami a comb nyakát illeti (az illetit is szereti mondani), a combnyak ugyanis… Amikor ezt mondta, már nem bírtam tovább hallgatni, és megkérdeztem anyut, hogy miért mond apu folyton ilyen fura szavakat. Anyu azt válaszolta, azért, mert apád egy filosz. Hogy az meg micsoda? Anyu szerint olyan ember, aki éjjel-nappal hatalmas könyveket olvas az orrára csúszott szemüveggel, és közben a nyakkendőjére önti a kávéját. Na, most legalább már tudom, mit csinál apu a munkában! Bár elég különös, hogy a többi gyerek szüleinek az iskolában rendes munkája van, csak az én apukámnak olyan, hogy magára önti a kávéját. Anyu ezen jót nevetett. Akkorát, hogy majdnem rám öntötte apu kávéját, amit a reggelihez készített neki. Na, szép is volna, ha csak ennyi lenne apu munkája, mondta, de sajnos ezenkívül még dolgoznia is kell, méghozzá sokat. Hogy mit, majd elmondja máskor. Amikor nem kell sietnünk a kórházba a mamához. Amikor mamának a kórházban az egészet elmeséltem – míg anyuék a doktorokkal beszélgettek –, azt mondta, semmi baj. Szokjak hozzá, hogy a felnőttek mindig fölöslegesen titokzatoskodnak. Ez egyszerűen így van. Különben pedig az apu munkája is ugyanolyan rendes, mint a többi gyerek apukájáé. Erre én megnyugodtam. Szóval, apu szerint a combnyak a comb felső része. Vagyis tényleg a comb nyaka. És ott tört el a csontja szegény mamának. Mert olyankor ment a tóhoz madárlesre, amikor nem kellett volna, legalábbis apu szerint. Eső után ugyanis csúszott, meg vizes volt a part. Mama megcsúszott, és elesett. És meg kellett operálni a törött lábát. Tettek bele pótcsontot, mert az eredeti csont már nem volt elég jó. Mama szerint túl öreg volt. Így viszont a törött lába is újra jó lesz, és erős. Szerintem legalább olyan erős, mint a Harisnyás Pippié. Harisnyás Pippi pedig olyan erős, hogy egy lovat is föl tud emelni. Mondtam is mamának. Erre ő csak nevetett, és az mondta, hogy ő már annak is nagyon örülne, ha saját magát föl tudná emelni az ágyról. De az is menni fog, méghozzá hamarosan, és a törött lába jobb lesz, mint új korában volt. Ezt viszont már a doki mondta. Vagyis anyunak mégis igaza lehet. Mármint abban, hogy minden rosszban van jó. Talán még egy lábtörésben is? Te mit gondolsz erről?
Balla Margit
Fodor Katalin rajza