Október a legszínesebb hónap az esztendőben. Tarka lombruhába öltöznek a fák. Mielőtt elhullatnák a levelüket a téli pihenő előtt, előbb még sárgára, vörösre, lilára festik őket. A parkban sokféle fa nő, és ilyenkor mindegyik más színűre váltja a lombozatát. Micsoda varázslat! Készülődés a télre. De nemcsak a fák és a bokrok életében történnek nagy változások ősszel.
Talán nincs is olyan park, amelyikben ne élne egy-egy süncsalád. Ha figyelmesen sétáltok az ösvényeken, megfigyelhetitek, hogyan szorgoskodnak a sünök a téli szállás elkészítése közben. Az állatok száraz leveleket, fűcsomókat hordanak egy sűrű bokor, farakás alá, és abba fészkelik be magukat. Ha találnak egy nagyobb komposzthalmot, azzal is beérik. Amikor aztán a hőmérséklet 8-10 Celsius-fok alá süllyed, megkezdik téli pihenőjüket. Egészen összegömbölyödnek, még a fejük és a lábaik se láthatók, tüskéiket pedig minden irányba szétmeresztik. Testük a környezet főmérsékletével együtt lehűl, a légzésük is lelassul. Így vészelik át a zord időt.
A vakond nem alszik téli álmot, de a házát ősszel ő is téliesíti. Járatai nyáron csak alig 7-8 centiméterrel vezetnek a föld felszíne alatt, télre azonban mélyebbre ás. Akár 70 centiméter mélyre is levezeti otthonának alagútjait. Amíg azonban odakint jó idő van, a felsőbb rétegekben tartózkodik. Innen jár élelemszerző körútjaira. Földigiliszták, pajorok után kutat. De ha egy kis rágcsáló, egérke véletlenül a házába téved, azt is habozás nélkül elfogyasztja.
Októberben a parkokba, ligetekbe menetrendszerűen megérkeznek a vetési varjak. Nagy csapatokban, hangosan károgva telepednek le egy-egy kopaszodó fa ágaira, ellepik a sétányokat, ennivalót keresnek a fűben, a padok környékén. Csak téli vendégek nálunk, hát úgy is viselkednek. Néha kissé szemtelenek és erőszakosak, mindent felfalnának. Hiszen amint vége a télnek, odébbállnak. Hazamennek a kelet-európai nagy síkságokra, Ukrajnába és Oroszországba. Akárcsak a nálunk fészkelő varjak többsége. Ők is melegebb vidékre vonulnak tőlünk a zord idő beállta előtt, és visszatér, amint kitavaszodik.
Ősz derekán más madárvendégek is megjelennek a parkokban. Valamennyi téli szállást keres. Ahol akad a fák közt egy-egy öreg tölgy és az ágain fagyöngy is tenyészik, máris alkalmasnak találja a helyet a lépirigó. A fagyöngy a kedvenc csemegéje, egész télen át kiválóan eléldegél majd rajta. Ha sok bogyó termett, egykettőre megtelepednek a fenyőrigók, szőlőrigók, meggyvágók. A fagyal fekete bogyóit élvezettel fogyasztják a süvöltők. A lucfenyők tűlevelei közt pedig a kóborló fenyvescinegék keresgélnek majd nagy igyekezettel egészen tavaszig. Némelyik vendég, például a csonttollúk őszi érkezése attól függ, akad-e elég ennivaló náluk otthon, vagy sem. Ha nincs, csapatosan, ezrével jönnek, máskor alig látni őket.
Kérdezz!
Igaz-e, hogy a varjak száz évig is élnek?
Nem igaz. A madárgyűrűzések segítségével bebizonyították, hogy általában 18-20 évig élnek. Ritka kivételnek számít a 30 vagy 40 éves öreg varjú. Gyakori viszont, hogy a varjúfiókák már a fészekben vagy az első kirepülés során elpusztulnak. A vékony ágakból készült varjúfészekben a szülők 4-5 fiókát nevelnek, de csak egy részük éri meg a felnőttkort.
Tudtad?
A vakond nagyon falánk állat. Folyvást ennivaló után kutat. Zsákmányszerző útjainak irányát jelzik a túrásainak halmai. Az állandó földmunka nem okoz számára nehézséget, mert nagy, lapát alakú kezein erős karmok vannak. Még a kemény talajjal is könnyen elboldogul.
Feladat
Figyeld meg a varjak érkezését októberben. Melyik napon láttad őket először? Készíts feljegyzéseket!