Forró volt az idei nyár, a nap barnára sütött benne minden vakációzó gyereket. Augusztus az utolsó nyári hónap, de az ősz csak fokozatosan, veszi át az uralmat a rétek, mezők, erők felett. Néha a szeptemberi, kora őszi napok is még a nyarat idézik. Olyan meleg van, hogy akár fürödni is lehet a Balatonban.
Szeptemberben a Nap az egyenlítő fölött jár. Sugarai épp úgy világítják meg a Földet, mint márciusban. Szeptember 23-án a nappal ugyanolyan hosszú, mint az éjszaka. Ezt mondjuk nap-éj egyenlőségnek. Ekkor kezdődik nálunk az ősz. A szeptemberi meleg napokban gyakran úszik ökörnyál a levegőben. Nem más ez, mint a pókok fonala, amit a potrohukból eresztenek ki a szélbe. A szél pókostul felkapja a fonalat, és néha több ezer méter magasra is felviszi a légkörbe. Így utaznak a pókok nagy távolságokra a szél hátán, ami segít nekik abban, hogy nagy területeket benépesítsenek.
Az erdei séták során gyakran találkozunk pókokkal. Kora őszi napokon könnyen a keresztespók ösvény felett feszülő hálójába akadhatunk. A közepében leselkedő pók a háló rezdüléséből pontosan tudja, hogy csak a szél mozgatta meg a szövő tudományának remekét, vagy valamilyen finom csemege, légy, szúnyog akadt bele. Ha ennivaló, villámgyorsan odaszalad, és körülfonja, hogy moccanni sem tud. De mégsem mindig elég fürgék a pókok, mert a cinegék, királykák, csuszkák meg rájuk csapnak le villámgyorsan, és hammm!!!, már be is kapták őket. Sok madár számára fontos táplálék a pók. Ezért is rendkívül jelentős a szerepük az erdőben.
A szeptemberi erdő alkonyati csöndjét időnként felveri egy-egy szarvas bőgése. Nem akármilyen hang ez! Zeng belé az erdő. A szarvasbikák torkából árad nagy erővel. A bikák ilyenkor, szeptemberben udvarolnak a teheneknek. Maguk köré gyűjtik őket, és ha egy másik bika közelít feléjük, bőgő hanggal figyelmeztetik őt. Ha az mégsem hátrál meg, nem vonul vissza ‒ hiszen ő is szeretne nászt ülni néhány tehénnel ‒, akkor megverekszenek. Egymásnak feszítik az agancsaikat, néha még komoly sérüléseket is okoznak egymásnak. A gyengébbik bika végül feladja a harcot és elmenekül.
Az agancsok csattogása és a bőgés az udvarlás kísérőhangjai. Más hangot adnak ki a bikák, amikor a teheneknek teszik a szépet, mást, amikor keresik, hívogatják őket, és megint mást, amikor a vetélytársat akarják elijeszteni tőlük. A természet semmi máshoz nem hasonlítható, különös hangjai ezek. A vadászok szeptemberben néhol tilalmat rendelnek el az erdőben. Alkonyattól reggelig belépni sem szabad ilyenkor a fák közé, hogy meg ne zavarjuk a szarvasok nászát.
Kérdezz!
Miből van a szarvas agancsa?
Az agancs igazi csontképződmény. Kifejlődéséhez sok mészre van szüksége az állatnak. Ezért ha a szarvas nem táplálkozik megfelelően vagy már öreg az állat, az agancsa visszafejlődik. A szarvasbikák minden februárban elhullajtják a fejéküket és újat növesztenek. Legszebb és legnagyobb az ereje teljében levő bikák agancsa. Ez a fegyverük a tehenek megszerzéséért folytatott harcban. A szarvasteheneknek nincs agancsuk.
Tudtad?
A pókháló fáradságos munkával készül. Először a keretet és a küllőszálakat alkotja meg a pók. Egy magas pontról indul, és leereszkedik az első fonálon. A fonal végét rögzíti egy fűszálhoz, levélhez. Ha nem talál megfelelő pontot a rögzítéshez, a fonalat felgöngyölve visszatér, megeszi a kárba veszett szálat, és kezdi elölről a munkát. Amikor a kerettel elkészül, csigavonalban húzott fonállal összeköti őket.
Feladat
A gímszarvas hímjét bikának, nőstényét tehénnek nevezzük, akárcsak a szarvasmarháét. De vajon mi a gyerekállat neve?